Nagyajtán a 800 éves jubileumi ünnepségek kezdőnapján, délutánba hajolva hármas előadói csapat igyekezett minél mélyebbre ásni a település történelmében és a vidék földjének őstörténetében. A református templomban, régi és újabb vélemények nyomán, dr. Egyed Ákos történész-akadémikus, Erdővidék szülötte akként értelmezte a székely történelem hajnalát, hogy hinnie kellett a jelenlevőnek: az ünnepet ülő község legalább száz évvel öregebb, s hogy a II. András magyar király adománylevelében említett település nem lehet más, csak Nagyajta.
Dr. Egyed Ákos a református Csereiek által adományozott telken építtetett templomban
Nagyajta dicső módon megírta saját maga történetét – értékelte az ünnepség jeles előadója –, székely népének pedig sikerült megőriznie ősi szálláshelyét. Nagy dolog ez a történelemben, felelősséget ró ki, és nem is keveset, a ma élő fiatalabb nemzedékek számára a közeljövőre nézve: őrködni a hagyományok felett, megőrizni azokat az eljövendő emberöltők számára. Ajta egykori lakossága hadi népként telepedett le, teremtett magának megélhetést, földet, állatállományt, gazdanéppé lett, és kiépítette a maga sajátos és kivételes életrendjét.
Hosszú a Nagyajtán született és a településhez szorosan kapcsolódó jeles személyiségek névsora. Sommás bemutatásukra Demeter László baróti muzeológus, történész vállalkozott. A Csereiek, a Krizák, a színművész Bihari József, Nagyajtai Kovács István, az ajtai negyvennyolcasok, a Péterfi család néhány tagja, Molnos Dávid, Nyiredi Géza, Péter Géza, dr. Ferenczi Géza vagy akár Kutlik Rudolf neve nem egyszer jelent meg lapunk oldalain is. Nem egy olyan nemzet él Európában, amely olyan történelmet fabrikált és fabrikál napjainkban is magának, amilyen neki éppen tetszik. S akkor miért ne hinnénk mi abban, hogy Nagyajtai Cserei Balázs a nagyajtai Csereiek közt legelső volt, aki a nikápolyi csatában (1396) megmentette a törökök által veszélyeztetett Zsigmond magyar király életét. Harci tettének jutalmául adományként kapta Balázsfalvát a környékén lévő tizenhárom jobbágyfaluval együtt.
E sorok írója az Ajta-vidék természettudományi idegenforgalmi értékeiről és érdekességeiről beszélt (értékes kövület-, ősállat- és ősnövényi lelőhelyek, barlangok, védelemre szoruló fák, növények, ásványvíz-források), amelyek a kisrégió fejlődésbe lendülő falusi turizmusa számára képezhetnek értékes tartalékot.
Nem csappant a látogatók száma az előadásokat követő két kiállításon: Nagyajta régen és ma képekben, valamint néhai Dezső Miklós és Szentpáli Ida helybeli festő tárlatán sem.
