Egyre nyilvánvalóbb, hogy elkerülhetetlen Görögország legalább részleges csődje, az ebből táplálkozó félelem gyengíti az eurót, a forintot és kisebb mértékben ugyan, de a lejt is. A nemzetközi pánikhangulatot fokozza, hogy a piacok ráébredtek arra, amit lényegében eddig is tudtak: nemcsak a görögök, hanem az olaszok, a portugálok és a spanyolok is adósságbajokkal küzdenek. A teljes mediterrán térség kimentése – ha egyáltalán lehetséges – rengeteg pénzt emésztene fel, hatalmas politikai és társadalmi ára lenne.
Keddre az európai adósságválság következményeként pánik uralkodott el a világ vezető tőzsdéin és devizapiacain. A svájci frank, amely mostanra (az USA adósságával kapcsolatos problémák miatt is) az első számú menekülővalutává lépett elő – vagyis olyan pénzzé, amit bizonytalan körülmények között vásárolnak a befektetők –, az elmúlt másfél napban sosem látott intenzitással erősödött, és sorra döntött történelmi rekordokat.
Pánik a tőzsdéken
A részvénypiacokon a befektetők elsősorban a bankrészvényektől igyekeznek szabadulni, de általánosan jellemző, hogy az eladók uralják a piacokat. Ázsiától Amerikáig minden jelentős tőzsde komoly, két százalék körüli mínuszban zárt hétfőn, az ázsiai piacok tegnap reggelre hasonló mínuszt hoztak össze, és tegnap délelőtt 1,5–2,8 százalékos veszteségben voltak az európai piacok is. Már ahol tudtak tőzsdemutatókat számolni: technikai gondok miatt tegnap délelőtt az Euronext-tőzsdéken – köztük a párizsin – leállt az indexszámítás.
És még a hét közepénél sem tartunk, igaz, ez a hét a naptárakat felülírva a gazdasági életben már pénteken elkezdődött. A zavar előszele a vártnál rosszabb amerikai foglalkoztatási adatok pénteki megjelenése és szintén aznap az olasz tőzsdepánik volt. Ráadásul a hét végén a svájci jegybank elnöke bejelentette, hogy nem látják okát a frank gyengítésének, és megjelentek a hírek arról, hogy Olaszország miatt válságtanácskozást tartanak az unió gazdasági-pénzügyi vezetői. Hétfő estére kiderült, hogy az európai vezetők tanácstalanok, mi legyen a görög válsággal, és már a részleges államcsődöt sem tartják borzasztó rossznak.
Messziről indultak a görögök
A válság előtt, 2003 és 2007 között az eurózóna átlagánál gyorsabban, évi négy százalék körül növekedett a görög gazdaság, ebben azonban nagy szerepet kapnak a már harminc éve folyamatosan érkező uniós támogatások, melyek átlagosan az éves GDP 3,3 százalékát teszik ki. Emellett sokat számítottak a 2004-es athéni olimpiához kapcsolódó infrastrukturális beruházások és a bővülő banki hitellehetőségek, amelyek rekordszinten tartották a lakosság fogyasztását. A görög állam valójában már hosszú ideje sokkal többet költ, mint amennyit a gazdaság termelékenysége alapján megengedhetne magának. Egy másik fontos probléma a feketegazdaság burjánzása és az adóelkerülés drámai szintje. Nehezíti a helyzetet az erősen öregedő társadalom, a nyugdíjjuttatások szintje hosszabb távon fenntarthatatlanná válhat. A problémák gyökerén és a gazdaság nemzetközi versenyképtelenségén pedig csak részben segítenek a kényszerből, gyorsan kidolgozott megszorító csomagok. Görögországban a válság alatt elszálltak az állam mutatói. Az államadósság – bár a válság előtt sem gyakran esett a GDP száz százaléka alá – tavaly már annak a 142 százalékát is elérte, miközben a hiányt a 2009-es 15,4 százalékról csak a GDP 10,5 százalékára tudták leszorítani, és már ehhez is példátlan megszorítások kellettek.
Dél-Európa repül az euróövezetből?
Görögország törlesztésképtelenné válása és valószínű kimenekülése az euróövezetből elkerülhetetlennek tűnik. Most már inkább az a kérdés, hogy a két sokkal nagyobb déli tagállam, Olaszország és Spanyolország benn tud-e maradni a valutaunióban – írja az MTI londoni pénzügyi elemzők tegnapi helyzetértékelése alapján.
Olaszország a világon a negyedik leggyengébb GDP-növekedést tudta felmutatni a 2000 és 2010 közötti időszak átlagában, még azokban az években is csak 0,6 százalékos átlagos növekedésre volt képes, amikor kifejezetten kedvező volt globális szinten a konjunktúra. Az 1800 milliárd eurónyi olasz államadósság közel jár a GDP 120 százalékához. Az olasz államadósság olyan hatalmas, hogy az állam külső pénzügyi kimentésére a görög recept alapján egyszerűen nincs pénz az eurózónában. A spanyolok átmeneti megsegítését titkon még belekalkulálták az eurózóna vezető döntéshozói a most létező válságkezelési alapokba (hangsúlyosan a 440 milliárd eurós hitelezhetőségi keretű EFSF-be), de az olaszokét nem.
Görög csőd kell
Elemzők szerint megoldás lehet, hogy Görögország részleges csődöt jelent. Ez abban nyilvánulna meg, hogy bejelentik: a lejáró adósság csak kétharmadát fizetik vissza. Ez a GDP 150 százalékát elérő államadósságot harmadával, kapásból a GDP száz százalékára csökkentené, amit további fiskális megszorításokkal kellene kiegészíteni. A forgatókönyv óriási szépséghibája, hogy ha a görögök ténylegesen is csődöt jelentenek, az bénítóan hat a bankrendszerre. Egy névtelenséget kérő elemző szerint, ha a görögöknek nyújtott hitelek csupán harmadát kellene leírniuk a bankoknak veszteségként, az is százmilliárd eurós nagyságrendű veszteséget okozna. (index.hu)
