Gondolom, mindenki tudja, a négyszeres olimpiai, kétszeres világ- és nyolcszoros Európa-bajnok tornásznőről van szó, a világ azon négy tornászlányainak egyikéről, akiknek sikerült egy olimpián négy aranyérmet szerezniük.
Amióta Franciaországban él – férjével, Tamás Krisztiánnal és két gyermekükkel, Lorenzóval és Zénóval – és dolgozik mint edző, minden évben haza szokott látogatni. A tavalyi látogatása elmaradt. De jött a hír, hogy beteg, operálásra kényszerült, és lábadozik.
Tegnapelőtt váratlanul ért a telefonhívás, a Kati hangja: – Itthon vagyok, újra itthon... Rettenetesen megható volt, hogy itthon, a szülőházamban nem várt senki... Hosszú percekig nem jött szó az ajkamra, percekig sírt a lelkem. Ilyen fájdalmat még nem éreztem...
Aztán beszélgetni kezdtünk. Elmondta, diszkoszsérvvel műtötte meg kétévi várakozás után egy francia orvos. Köszöni, most jól van, de hosszúra, nagyon hosszúra fog nyúlni a felépülés, legalább két évre. Hárman jöttek haza, a két fia és jómaga, Krisztián augusztus 8-ig dolgozik, s csak utána mennek nyaralni, természetesen olyan helyre, ahol biztos a gyógyulás... "A gyerekek? Lorenzo lent van a focipályán, "edz", Zénó kerékpározik, s ha megunja, tornászik, labdázik... Magunkra vagyunk. Minden jó volna, csak ne lenne ez a rettenetes csend." (áros)
