Ploieşti városában született 1968. július 12-én. Édesapja Prahova-völgyi román ember, édesanyja oltszemi székely asszony. Alig volt tízéves, amikor lement a jégre, és a néhai Florea Ghera irányításával elkezdett játszani.
1982-ben hazaköltözött a család Székelyföldre, az édesanya szülőföldjére – ahol egyébként gyerekkorában gyakran nyaralt –, s bekapcsolódott a szentgyörgyi jégkorongéletbe. Előbb Baka András ifjúsági II-es gárdáját erősítette, aztán Fogarasi Zoltán ifjúsági I-es csapatát és végül az ISAMA A-osztályos együttesét. Végigjárt a ,,létra" minden fokán, a csapat erőssége volt, tudásával messze kiemelkedett csapattársai közül. Nem véletlenül került be már 14 évesen az ifjúsági válogatottba. Ekkor itt, a válogatott címeres mezében vette rá Kalamár Sándor, az ifiválogatott edzője s a katonacsapat egykori játékosa, hogy aláírjon a Bukaresti Steauának. Közben ,,észbe kapott" a Dinamo, és gondolta, az ISAMA-nak adott négy kiöregedett játékosáért cserébe megkapja Györgyöt. Kemény csata zajlott a kulisszák mögött a két fővárosi klub között, s a csetepaté végkicsengése az lett, hogy Dragomir a Steauához került.
A Steaua színeiben Gyuri öt országos bajnoki címet nyert, melléje öt Román Kupát, sokszoros román válogatottként pedig öt világbajnokságon képviselte hazánk színeit.
Az érettségi után felvételizett a Politechnika gépészmérnöki szakának almérnöki karára. Huszonegyen versengtek egy helyért. György fizikából 10-est, matematikából 9,63-at kapott, s elsőként jutott be az almérnökire. A főiskola elvégzése után alhadnagyi rangot kellett volna kapnia a Steaua színeiben, s természetesen megfelelő fizetést. Mindkettőről megfeledkeztek az illetékesek. Aztán mint lenni szokott, a bajt baj követte, a csíkiak a bajnoki meccsen elpáholták a katonacsapatot, ezt követte egy belső kivizsgálás, a sok-sok "kézmosás" és végül a Dragomir öntötte tiszta víz a pohárba, melynek következménye az lett, hogy György fizetését csökkentették.
Dragomir Gyurika
BEK-mérkőzés következett a Steaua és a Ferencváros között, természetesen Gyurit megkeresték a ferencvárosiak, s ő "vette is volna a lapot", de a Steauát elkísérő ,,fül és szem szövetkezet" tagjai lefülelték a tárgyalási kísérletet, melyet így aztán elnapoltak egy időre, de nem örökre, hiszen az 1991-es világbajnokság után újra napirendre tűzték. Dragomir két ország közül választhatott: Dánia és Magyarország. Az utóbbi és a Ferencváros mellett döntött, ahol akkor éppen a csíkszeredai Basa János volt az edző. Dragomir hamar megbarátkozott a zöld-fehérek jegével, a kanadai Simon Joe-val és három orosz csapattársával. Az év észrevétlenül tovaszállt, s mivel a Steaua és a Fradi nem tudott megegyezni, s mert Gyuri nem akart többé a katonacsapatban játszani, hát hazaköltözött Oltszemre, ott egy kft.-t nyitott... 1993. május 6-án megnősült, szeptemberben újra hívta a Fradi, és októberben, az egy év és nyolc hónap kényszerszünet letelte után jelentkezett a zöld-fehéreknél, ahol játékosi szerepköre mellé kapott egy negyventagú gyerekcsapatot edzésre. 1994. április 8-án megkapta a magyar állampolgárságot, s még ez évben megszületett első fiuk, Gyurika, három évvel később pedig a második legényke, István.
Dragomir István
Gyuri Magyarországon újra szárnyalni kezdett. Négy magyar bajnokságot nyert a Ferencvárossal, kölyökcsapata is országos bajnok lett az 1997–98-as bajnokságban, a Kori Akadémia Jégkorong és Bandy Alapítvány megalakítása után ő lett a kuratórium elnöke, a magyar bandy- (jéglabda) válogatott játékosaként pedig részt vett a világbajnokságon, aztán jéglabdaedzői képesítést szerzett, méghozzá svédet, s melléje sok-sok barátot.
A Fradi-korszak után Angliába szerződött edző-játékosként a London Slough másodosztályú csapatához. Jégkorongozott, dolgozott mint pincér, mint kidobólegény egy vendéglőben, mint munkás egy cégnél, s közben elvégzett két magas szintű iskolát, ahol két oklevelet szerzett: az anatómia–fiziológia, valamint a személyi edző szakon.
– Angliából hazatérve – mondta, amikor néhány év után újra találkoztunk, és nyugodtan elbeszélgethettünk, mert ezúttal nem sürgette őt a sok-sok tennivalója – saját céget nyitottam Sportterápia 2000 BT (Baráti Társaság) néven. 2001-ben megkeresett az Újpest, hogy nem mennék-e át jégkorongedzőnek. Rábólintottam, és 2005-ig két lila-fehér csapatot edzettem, az egyik gyerek korosztályú volt, itt játszott a fiam, Gyurika is. A jégkorongedzések mellett a magyar csapatok személyi edzője (erőnléti, fitneszedzője) lettem. 2006. május 13-án jégpályát béreltem, hogy legyen, ahol eddzem a két fiamat, de közben megkerestek a régi haverjaim, akiknek elvállaltam az edzését. Ha már olyan szépen gyarapodott a köröm, megalakítottam a Drago Scorpions Sportegyesületet. Színe a piros-fehér, a piros jelenti a tüzet, mely megállás nélkül ég, a fehér az őszinteséget, az igazságot... Hétről hétre nőtt az egyesület tagsága, adott pillanatban a Budapesti Koriközpont jegén 130 gyereket tartottam nyilván. A Drago Scorpions fiú- és leánycsapattal vett részt a magyar bajnokságban. Amikor a Fradinál nem volt a szövetség előírta ifjúsági együttes, a Drago Scorpions kisegítette a zöld-fehér klubot. Na de menjek tovább, Pesten kívülre. 2007-ben négy szülő összefogott, és vett egy jégpályát Veresegyházán. Ezt a pályát meg kellett tölteni gyerekekkel, ez a feladat rám hárult. Sikerrel meg is oldottam, aztán 2008-ban elvégeztem a hokimenedzseri tanfolyamot, mert éreztem, hasznomra válik. Nem tévedtem. Jelenleg a Drago Scorpionsnak hét csapata működik... Túl a jégkorongon az egyesület fiataljainak rendszeresen nyári táborokat szervezünk, ezekben úsznak, atletizálnak, önvédelmet gyakorolnak a gyerekek. Ahogy véget érnek a nyári táborok, következik az edzőtáborozás Csehországban, Ausztriában... Mindig megyünk valahová, ezzel tágul a kapcsolatkörünk, tágul a gyerekek világismerete.
– Mi lett a jéglabdával? Feladtad teljesen?
– Nem adtam fel, ellenkezőleg, mindent megtettem a népszerűsítése érdekében. 2004-ben megkeresett a svéd szövetség, és felkért, rendezzem meg Magyarországon a jéglabda-világbajnokságot. A Magyar Jéglabdaszövetség elnökeként meg is rendeztem a Városligeti Műjégpályán. Rangos mezőnnyel, melyből egyetlen nagymenő válogatott – mint a svéd, finn, orosz, kanadai, amerikai... – sem hiányzott.
– Hány éves is a Drago Scorpions?
– Immár az ötödik évében jár. De a hároméves évfordulóját egy nagyon rangos tornával – két svéd, két szlovák, öt magyar és egy román csapat (a Steaua) vett részt – ünnepeltük meg.
– Fitneszedző is vagy? Van "vevőd rá"?
– Négyszázötven férfinak és négyszáz nőnek készítettem edzésprogramot. Ez már mond valamit.
– Mesélj a fiaidról.
– Mindkettő jégkorongozik. Gyurika az Egyesült Államokban, ahol a legrangosabb bajnokságban szerepel a csapata, a New Jersey Colonial. Ebben a bajnokságban 2006-ban a legtechnikásabb játékosnak választották, 2007-ben pedig ő lett a gólkirály. Ma is amerikai ösztöndíjas. Nemsokára visszatér az Államokba. István nem akar Amerikába menni, ő marad a Drago Scorpions Sportegyesület jégkorongozója. Most tizennégy éves, és a magyar U/14-es válogatott oszlopos tagja.
– Az idős Dragomir György célja?
– Röviden és velősen fogalmazva: a kelet-európai régió jégkorongsportjának fellendítése, fejlesztése.
Ez tehát Dragó – ahogy a Fradiban becézték, s emlegetik ma is –, az igazi sportember, aki féltett kincsként kezelte tehetségét, a sportdicsőség rivaldafényében is tisztán látó sportolóként, a szerénység fehér gyolcsingébe öltözve, bátran vállalta a tanulást, a munkát, a megpróbáltatásokat, dacolt a metropolisok csapdáival egy szent célért: a maga és a családja boldogságáért. Bátran vállalta s vállalja ma is, mert érti, szereti és hiszi azt, amit vállalt és amit tesz.
