Nem élünk nyelvi jogainkkal

2011. július 18., hétfő, Máról holnapra

Mi a közös egy merev román hivatalnokban és egy választott ma­gyar polgármesterben? A Civil Elkötelezettség Mozgalom Ma­ros megyei vizsgálata kétségbeejtő tényt tárt fel az elvileg megengedett kétnyelvűség dolgában: az önkormányzatok okmányai közt a magyar nyelven készültek nem érték el az egy százalékot sem.

Maros megyei felmérés igazolta, de másutt is érvényes, hogy sok magyar tisztségviselő nem él nyelvi jogainkkal. Emberek, akik a jogvédelem és normalitás jelszavait hangoztatva lettek közigazgatási elöljárók, akikre a voksunkat adtuk, beérik a kétnyelvű táblák kitételével, illetve azzal, ha a lakosság és a hivatal szóbeli érintkezése akadálymentesen folyik, de már az okmányok tekintetében az államnyelvet kedvelik. Románul készülnek a jegyzőkönyvek, a formanyomtatványok, románul leveleznek a polgárokkal, és válaszolnak a benyújtott kérvényekre, románul szövegezik és teszik közzé a határozatokat.
Ezek után nem csoda, hogy az évtizedes beidegződéseknek engedve a lakosság inkább románul írja meg beadványait színmagyar településeken is. Akiknek ugyanis meg kellene értetniük velük, hogy más világot élünk – mert a nyelvi jogokért vívott harc hozta talán a legtöbb eredményt az elmúlt húsz év alatt –, az maga is úgy viselkedik, mintha mit sem javult volna a helyzet.
Románia viszonylag jól áll a kisebbségi nyelvi jogok kodifikálása dolgában, noha akadna még tennivaló. A jogi paragrafus azonban egy dolog, a gyakorlat pedig más. És ebben nem csupán az elfogult, nacionalista többségi hivatalnok a ludas, hanem sokszor a megszokás, a kényelmes vagy megalkuvó magyar tisztségviselő is.
Háromszéken és Hargita megyében egy felmérés némileg más eredményt mutatna, az utóbbi években történt pozitív elmozdulás. De mintha mi sem lennénk mindig tudatában annak, hogy a nyelv akkor él és fejlődik, ha használják. És ebben nem lenne szabad egyetlen eshetőséget sem kihagyni. A mai állapotok még mindig a joghiányos időszakra emlékeztetnek Székelyföld sok településén, valójában olyan nyelvi diszkrimináció áll fenn, melyben mi magunk kezeljük másodrendűként tulajdon anyanyelvünket. Beérjük a jogegyenlőség látszatával, illetve azzal, ha magyarul szólhatunk a hivatalban, de már a magyar nyomtatványt nem igényeljük. Emiatt az 1989 előtti nyelvi sorvadás és elbizonytalanodás, ha nem is a korábbi ütemben, de folytatódik.
Ha egyenrangúnak érzem magam, ennek magatartásomon, szó- és nyelvhasználatomban is meg kell nyilatkoznia. Nyelvi jogegyenlőségünk – még a különben messze nem tökéletes mai formájában is – írott malaszt marad, amíg nem élünk vele ügyes-bajos dolgaink intézése közben.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2011-07-18: Közélet - Iochom István:

Dálnok új díszpolgárai

Az önállósulás óta a hétvégén hetedik alkalommal megtartott dálnoki falunapok legkiemelkedőbb eseményét a díszpolgáravatás és a Dálnokért kitüntető cím odaítélése jelentette. A faluünnepen a Balaton nyugati partján fekvő Cserszegtomaj testvértelepülés népviseletbe öltözött küldöttsége is jelen volt.
2011-07-18: Közélet - Iochom István:

Incitato-kiállítás a Céhtörténeti Múzeumban

Tegnap délben népes érdeklődő jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum Incze László Termében az Incitato művésztelep XIX. közös tárlata, melyen huszonöt művész állította közszemlére a kéthetes bálványosi alkotótáborban készített munkáját.