A tavaly ősszel elhunyt Toró Tibor akadémikusra és Máthé János falukutatóra emlékeztek Magyarhermányban szombaton a családtagok és a munkásságuk előtt tisztelgők. Mindketten jelentős munkát végeztek, a maguk területén elévülhetetlen érdemeket szereztek, így az utókornak kötelessége emléküket ápolni – hangsúlyozták a felszólalók. A Máthé János nevét viselő iskola előtt felállított kopjafák a vargyasi Sütő Béla munkái.
Toró Tibor nem Magyarhermányban született, de legalább annyira fontos volt neki ez a kis erdővidéki falu, mintha itt látta volna meg a napvilágot: itt töltötte gyermekkora legszebb éveit, s bármerre is vitte sorsa, az itt szerzett élményeket értékes örökségként tartotta számon – bizonyította ezt egy néhány esztendővel ezelőtt adott és most felelevenített interjúrészlet is. Az ’56-os Vitézi Rend nevében felszólaló Kelemen Csongor egy, a lapunkban megjelent cikkre reagálva jelentette ki, hogy a nemzet agyának azokat kell nevezni, akik munkásságukkal a nemzeti haladást szolgálták, és akik élete példaként említhető a következő nemzedékek előtt, azaz a Toró Tiborhoz és a Máthé Jánoshoz hasonlókat. Hegyi Dániel nyugalmazott református lelkész a népét szolgáló emberek hűségét emelte ki, s arra kérte a Jóistent, hogy akik az iskola előtt elvonulnak, s a most felállított kopjafákra pillantanak, az onnan áradó hűségből részesüljenek.
A megemlékező ünnepségen Máthé Viola és Fábián Anetta szavalt, az általános iskola diákjai zenés műsort adtak elő, Balló Tibor pedig 400–450 méter magasságig emelkedő rakétát lőtt fel.
