Barangolás egy bölcsőhely körül

2011. július 19., kedd, Riport

Inkább Felsőcsernáton életére szerettünk volna rápillantani, de mivel közeleg nagy szülötte, Bod Péter (1712–1769) születésének háromszázadik évfordulója, nem tehettük, hogy bölcsőhelyén járva rá ne emlékezzünk.

Ötödikes iskolást szólítottunk meg az úton: Édes fiam, tudod-e, ki volt Bod Péter? Jólesett az igenlő válasz: Pap bácsi volt valamikor rég, s ha kíváncsi a bácsi, ott van az arcképe az iskola falán, nézze meg! Ennyi és nem több, amit egy kisgyereknek tudnia kell. S hogy honnan tudja: már kiskorában hallotta az óvónénitől. Az az óvoda – mutatta – én is oda jártam. Mindjárt jegyeztük is a másik örvendetes adatot: megnőtt a gyereklétszám Felsőben – tájékoztatott Bölöni Dávid csernátoni polgármester. Mi több, tervezik, hogy még a nyáron kétszintes épülettel bővítik az óvodát.

Megújuló múlt
1990-ben történt. Tiszteletes néhai Elekes Józseffel Bodok lakóterülete után kutattunk. A Bodpálnyaka nevű hegy lábánál kerestük. Szerencsénkre itt találkoztunk özv. Veress Sán­dorné Konnáth Margittal, akivel elsétáltunk az egykori Szőcs Mihály-féle bennvaló akkoron üresen álló kertjébe. "Itt állt egy gerezdbe rakott nagy kőház – mesélte Margit néni –, belső szobájának mestergerendáján láttam a Bod Péter nevet. Ezt nem mástól tudom, határozottan állítom, mert a jólelkű Szőcs Mihályné éveken át ügyelt az én leánykámra, s én naponta jártam a házát." Péli Teréz szerint a ház régi volt, négy sarkát nagy, lapos kövek tartották, s gerendájára az 1776-os évszámot vésték. A hely a nemes Végh család kuriális birtoka volt, s mert Bod Péter édesapja, Bod Márton korán elhalt ("a döghalál áldozata lett"), a családot Végh János pártfogolta – írtuk a Tulipán füzetek 1991/7. számában. A bennvaló volt az egyetlen, ami akkor a Bod családhoz való kötődésre utalt, itt kellett lennie a család ősi fészkének, ide helyezte el az akkori közművelődési egylet a Bod Péter-emlékkopját. Ez ma Felsőcsernáton egyik zarándokhelye.
Meglepetés várja azt, aki rég nem látta a Csernátoni Csonkatornyot (gyakran Ikavárnak is nevezik). Nemrég ért véget mentésének-tatarozásának első szakasza. Az alsó lakószintnek megfelelő magasságáig a zömtorony külső arca mintha újjászületett volna. Derzsi Sámuel erdővidéki székhelyű vállalkozása tatarozta, amely nem tapasztalt a régi építmények mentésében. Olyan fontos relikviákat "adtak vissza" nekünk, mint Erdőfüle felett a tatárok által elpusztított Dobó vagy a legendás Réka királyné vára Felsőrákos felett.
Bölöni Dávid elmondta, akadt olyan tanácstag, aki elismerően nyilatkozott, amikor a község saját pénzéből tetemes összeget elkülönítettek a Csonkatorony javítására. Erre sem gondoltam volna soha, hogy nekünk adatik meg az örökségmentés nemes feladata – mondta. A polgármester részletesen beszámolt az eddig elvégzett munkálatokról, melyeknek tervezetét olyan jeles szakemberek állították össze, mint Fekete Márta és Bodor Csaba. Mondanunk sem kell, hogy nemcsak a zömtornyot mentették, hanem az azt övező védfalsort is, a munkálat megkezdése előtt elvégezték a kötelező régészeti feltárást, amelyet Bordi Zsigmond Loránd, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum középkorral foglalkozó archeológusa vezetett. A régész-történész. szerint a vár különleges formáját az építésére kiválasztott éles hegygerinc határozta meg. A vár elnyúlt és az öregtorony henger alakja miatt az egész vidéken egyedinek tartja az építményt. Mivel a környéken nem ismer más királyi birtoklású várat, szerinte egyéni-közösségi kezdeményezésre építhették. "Fénykorát a XIV. században élte, s Almás várával azonos időben, legkésőbb a XV. század elején lakatlanná vált. Hasonló kialakítású erődítmény csak a Fogaras-vidéki Breazáról ismert." Mihelyt lesz rá pénz, a men­tési-restaurálási munkálatokat folytatják. A Hegyesen lévő vaskori telep, a vár közeli pálinkafőző, a Nagypatak völgyének hétvégi házai, a maradék vízimalom és a népi fürdők megújítására induló program, melynek során a leromlott Csókásferedő kénes vizének hasznosítását is célozza, biztos alapja lehet a vár környéke vendégforgalmi értékének megteremtésére.
Nem elég a forrásvíz
Épül-gyarapodik, terjeszkedik a nagy­község ivóvízhálózata. Kell ez olyan településen, ahol három kiváló vendégház is működik: kettő Alsóban, egy pedig Felsőcsernátonban, ahová a pénzhiány ellenére is a nyár, a táj, a székely konyha vendégeket hozott.

Bölöni Dávid polgármester


– Most már a község minden utcájában vezetékes víz folyik, a távoli Egerbegyben és Kandiában is. A hálózat hossza meghaladja a 30 kilométert. Enélkül nincs pénzt hozó vidéki turizmus, környezetbarát lakóhely. Egyre többen csatlakoznak a hálózatra. Megéri, mert költsége csak 250 lej! Köteleztük a vízóra felszerelését, s mert kanalizálásunk még nincs, emésztőgödrök létesítését. Sajnos, a forrásvíz nem bizonyult elegendőnek, hamarosan elkészül Nagypatak felső részén egy komplex kaptációs rendszer, mely növeli majd a vízhozamot. Sínen a kanalizálás is. A tervezetben Felsőcsernáton alszegi része is szerepel. Erre már meghirdettük a versenytárgyalást, s a második szakaszban kibővítjük a háló­zatot Alsócsernáton szélső utcahálózatára és Felsőcsernáton felszegi részére, egészen a várig. Pályáztunk a településen átvezető műút korszerűsítésére és a Felsőcsernáton vége meg a vár közötti kavicsozott szakasz aszfaltozására is, egyelőre várakozólistára kerültünk – magyarázta a polgármester.
– Tudja, mit, hiába dolgoztam a fémiparban mesterként, génjeimben, amióta nyugdíjba jöttem, tolakodnak őseim és a csernátoni ember véghetetlen szorgalomra biztató ösztönei. Egy percet sem tudok munka nélkül élni – hallgatjuk a 61. életévébe lépő Máthé Sándort és feleségét, Lujzika asszonyt a körtefa árnyékában. – Nézze meg, nem nagyon kap olyan helyet e falu határában, ami ugaron maradt volna. Vétek a földet pusztán hagyni. Nyugdíjasként földművelő gazdaember lettem. Lassacskán mindenféle mezőgépet beszereztem, jó műhelyt rendeztem be, 40 hektárnyi földet művelek, az enyémet és azokét, akik rajtam is segítenek. Gyönyörű a határ, rég nem volt ilyen, de tegyük hozzá: itt, Csernátonban nagy az odaállás. A kukoricám olyan, mint a Duna. Fiam agrármérnök, s a szomszédban vezet a gazdaember számára most már annyira fontos vegyszerboltot. Közösen dolgozunk. Meggazdagodni nem lehet, nem is akarunk, de fenntartjuk magunkat. Iparkodni kell, ez a mi népünk jellemvonása!
Jubileum a Hannában

Nagytiszteletű Szőcs Lászlóval (képünk), a kézdi–orbai református egyházmegye esperesével a nyár eseményeiről beszélgettünk. Elmondta, hogy sikerrel zárták a Kálvin-napokat, a rendezvény egy hétig tartott igen gazdag, érdekes programmal. Gyermeknapot szerveztek Csomakőr­ösön, ifjúsági és nőszövetségi konferenciát tartottak Szé­kelytamásfalván és Lécfalván, presbiteri konferenciát Kézdivásárhelyen.
– Itt mutattuk be az egyházmegye új címerével ékített zászlónkat, amit egyéni adományként tervezett Szekeres Attila heraldikus. A gyülekezeti napot a sportpályán szerveztük meg. Igét hirdetett a csengeri testvérgyülekezetünk lelkésze. Fergeteges gasztronómiai versenyt rendezett huszonöt egyházközség, a vendégek megkóstolhatták a székely konyha ízeit. Felejthetetlen volt a keresztyén ifjúsági zenei koncert. Decembertől megalakult a 22 tagú felsőcsernátoni egyházi kórus és gyerekkórus, karmestere Ruszka Sándor lelkész, vallástanár. Vándorünneppé fogjuk tenni ezentúl a Kálvin-napokat az egyházmegye és a Háromszéki Mára Egyesület szervezésében, amelynek Szőcs Lászlóné az elnöke. Kézdivásárhelyen a Bem utcában vásároltunk egy ingatlant az egyházmegye részére, ahol helyet kapott az esperesi hivatal, egy tanácsterem, a tetőtérben vendégszobák vannak, s a földszinten alakítjuk ki a református kollégium iskolalelkészének és az adminisztrátor lakását. Kommandón az egyházmegye vásárolt egy kisebb területet, ahol konferencia-központot és többszobás egyházi nyaralót szándékszunk felépíteni. Anyagiak hiányában nem tudjuk folytatni terveinket, de reméljük, hogy legalább pirosban fel tudjuk húzni. Az egyházmegye templomot építhetne Háromszék legmagasabb településén, Kom­mandón. Erre valamilyen felajánlás is mutatkozik – magyarázta Szőcs László.

Máthé Sándor: Rég, hogy nem volt ilyen szép a határ


Jövőterveik között szólt az esperes arról, hogy kilátásba helyezték a feldobolyi templom mentését, Zabolán és Torján készülnek nagyobb méretű javításokra.

A Hanna Panzió nagyasszonya


Bekopogtattunk a felsőcsernátoni Hanna Pan­zióba. Jó hír fogadott: telt házzal működnek a nyáron. Húsz főt tudnak fogadni, erdei iskolásokból többet is. Zsuzsa asszony kiváló székely konyhát vezet, és elmondta, idén lesz tízéves a vendégfogadó, mely nagyobbik lányának nevét viseli, aki zenekedvelő, s ha szakíthat rá időt, a vendégek szórakoztatására is vállalkozik. Külföldi vendégei kedvelik a káposztalével savanyított leveseket, tárkonyosokat, csorbaféléket, a túrós puliszkát. Látogatásunk idején budapesti vendégek tanulták a kürtőskalácssütést. Elmondták, nem feledhetik a háziak kedvességét, a friss levegőt, a ház mögötti patak csobogását, az este hazafelé tartó tehéncsorda kolompzenéjét.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-07-18: Közélet - Váry O. Péter:

Tavaink első áldozata

Az idei nyár is elkezdte szedni áldozatait: szombaton egy férfi belefulladt a sepsikőröspataki tóba.
2011-07-19: Kultúra - Szekeres Attila:

Korona és koronaőrök Erdővidéken

A magyar Szent Korona hiteles mása megtekinthető a hét végén Erdővidék két településén. Miklósvár írásos említésének nyolcszázadik évfordulóját méltóképp kívánják megünnepelni.