Bebizonyosodott, hogy létezik velünk született tudás – állítják a lausanne-i egyetem (EPFL) kutatói az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban.
Az idegsejtek az ember korábbi tapasztalataitól független kapcsolatokba is kerülhetnek egymással.
Már régen ismeretes, hogy az idegi kapcsolatokat a tapasztalat hozza létre, majd erősíti meg – ezt a jelenséget szinaptikus képlékenységnek nevezik. Például ilyen módon őrződnek meg agyunkban az emlékképek. A Blue Brain Project elnevezésű tanulmány szerzői szerint azonban ez csak része az igazságnak. A Henry Markram vezetésével működő munkacsoport be tudta bizonyítani, hogy a neokortex (a homloklebeny legfejlettebb része) bizonyos idegsejtcsoportjai kapcsolatokat építenek ki egymással egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerű szabályrendszer szerint. A nagyjából ötven sejtből álló sejtnyalábokat a kutatók építőkövekként értelmezik, amelyek veleszületett, alaptudást hordoznak magukban – például a fizikai világ bizonyos egyszerű jelenségeiről. A szerzett tudás – mint a memória – ezeket, az "alaptudást" hordozó építőköveket kapcsolják össze magasabb szinten. "Ez megmagyarázhatja, miért hasonló mindannyiunk észlelete a fizikai világról, míg emlékezetünk saját tapasztalatainkon alapul" – fejtette ki Markram.
A mikrokapcsolódásokat szabályozó mechanizmus lélegzetelállítóan egyszerű. Alapjában, amikor két neuron kapcsolódik ugyanahhoz a közeli idegsejthez, az átlagosnál nagyobb lesz annak a valószínűsége, hogy egymással is kapcsolatot teremtenek. A kutatók ennek alapján statisztikai modellt dolgoztak ki. Különböző patkányokból származó idegsejteken figyelték meg a neuronok kapcsolódását, amelyek mind igen hasonlóak voltak. Ha azonban az idegi "áramkörök" az állat egyedi tapasztalása nyomán alakultak ki, akkor azok feltűnően különböztek más állatokból vett mintáktól.
Amióta John Locke négyszáz évvel ezelőtt azt kutatta, miként tanul és emlékezik az emberi elme, akkor az a prekoncepció vezette, hogy mindannyian "tiszta lapként" kezdjük az életünket, aztán az agyunkat a folyamatos tapasztalat alakítja. Az a gondolat azonban, hogy az emlékezet a tudás legókockáiból építkezik, a kutatás előtt egészen új ajtókat nyit meg – magyarázta Markram.
A jelenlegi technológia segítségével módosíthatjuk a "tabula rasa"-elméletet, vitathatjuk, hogy az agyunk "üres tábla"-e a születésünkkor. Ez az elmélet mindeddig átitatta a tudományt. Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét – hagyományos értelemben. Ismerőseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. De az EPFL vizsgálata arra világít rá, hogy bizonyos alapinformációt és -tudást a génjeink hordoznak.
