Számba vettük az előzőekben a Brassó megyei Keresztvár magyar közéletének néhány fontos vonatkozását, egyházi és népesedési gondjait, áttekintettük helyiek tanúságtétele alapján az utóbbi két évtizedben bekövetkezett változásokat. Néhány következtetés megfogalmazása előtt az iskolába térünk be.
Fejlődik a környék egyik legjobban felszerelt iskolája: új tornateremmel, osztálytermekkel bővítik A szerző felvétele
Az intézmény a számítógép-kultúrával együtt felcseperedő diákság jóvoltából az interneten is elérhető, szép, egymásba áttűnő portrékkal búcsúznak a mostani nyolcadik osztályos magyar tanulók például szeretett sulijuktól, kár, hogy szöveg nélküli a kisvideó. A román megszólalások kimondottan pozitív hangvételűek. Gábor Judit matematika-fizika szakos tanárnő aligazgatóként az átlagosnál mélyebb betekintéssel rendelkezik az iskola életébe, ráadásul maga is itt nőtt fel, ide járt és ide tért vissza, amint tehette. Szinte két emberöltő tapasztalatait is összegezheti hát. Körültekintő fogalmazásából az egész kisvilágra rálátni: annyira érdekes és jellemző, amit mond, hogy az alábbiakban szinte szó szerint közöljük a beszélgetést.
Román családból magyar osztályba
– Hallottam a magyar tagozat tavalyi létszámgondjairól, melyeket végül osztályösszevonással oldottak meg. Jövőre kilesz-e a megkövetelt létszám, illetve csorbul-e az osztályok sora?
– Sikerült megoldani a problémát, első osztály külön indul jövőre, a második és negyedik összevont lesz, a harmadik megint külön. Tavaly 39-en voltak az elemiben, idén 36-an.
– Akkor nem jutnak a szomszédos Bodola sorsára, ahol megszűnt az elemi tagozat is. Mi történt ott tulajdonképpen?
– Kevés a gyermek, akárcsak nálunk. De ott a legnagyobb gond az volt, hogy elvitték a gyermekeket. Összevont tanítás folyt két osztályban. Még az is előfordult, pedagógus vitte be gyerekét brassói iskolába, úgyhogy nem gyűlt ki az a 22–23 tanuló, hogy a két tanító katedrája kijöjjön, végül csak egy maradt az egyetlen osztatlan osztályban. Aztán mivel az egyik tanítónő tatrangi, és Zajzonban helyettesített a tavaly, a gyermekek oda is követték – így szétomlott az egész.
– Önöket nem fenyegeti ilyen veszély?
– Dehogynem! Nagyon is. Emiatt nehéz. Vegyes házasságokban élőket próbálunk meggyőzni, hogy hozzánk adják be a gyereket. Még az is előfordult – kétszer –, hogy tiszta román családból írattak be hozzánk tanulót. A cigányok közül is akadt, aki hozzánk jött, de nagyon kevés már a magyar cigány. Ott is románnak vallják magukat a vegyes családból származók, és román tagozatra iratkoznak, ahol rengeteg a gyermek. A körülbelül 450 gyerekből nálunk 71 tanul, náluk 380 körül.
– Ott bizonyára az a gond, hogy a nem cigányok külön szeretnének tanulni...
– Köztük is vannak nagyon ügyes gyerekek. Próbáljuk úgy beosztani őket, hogy akik óvodába jártak, és ügyesebbek, azok külön osztályba járhassanak. Ez a román tagozatra vonatkozik.
– A magyar felső tagozaton mi a helyzet?
– Ott is lesz jövőre egy összevont osztályunk, a hetedikesek és a nyolcadikosok számára. A hetedikben ugyanis mindössze négyen tanulnak. A román-, magyar-, matematikaórákat külön tartják, a többit közösen, az összevont osztályban. Évente külön stressz, hogy indul-e első és lesz-e ötödik.
– Szóval, jövőre elhárult a veszély. Pedagógusok hányan vannak?
– Két óvónő, három tanítónő, a felsősöknél pedig majd mindenik tanár oktat a magyar és román tagozaton egyaránt, vagy fél katedrával dolgozik nálunk. Kizárólag egy matematika szakos tanít csupán magyar osztályokban, nem rólam van szó. A többiek mind betanítunk oda is.
– Milyen szakosokra lenne szükség önöknél?
– Évek óta nincs képesített zene, rajz, biológia és kémia szakos tanárunk. Hogy tudnánk-e munkát adni nekik? Hogyne!
– Akkor ez toborzó hír is lehetne. Ön mióta dolgozik itt?
– 1990-ben, a forradalom után jöttem haza. Matematika-fizika szakos vagyok. Egy osztályom van a magyar tagozaton.
Fejlődő iskola
– 1990-hez képest mi változott?
– A haladás az, hogy felszereltség dolgában sokkal jobban állunk. E tekintetben az iskola városi szintű. A létszám folyamatosan csökken a magyar tagozaton, a románon viszont nő.
– De a román gyerekek is egyre kevesebben vannak.
– Valóban, de a többiek is annak vallják magukat. Nincs összesen annyi magyar és román gyerek, mint ahány cigány.
– A felénél több tehát. Mit értsek a felszereltség javulásán?
– Felújították az egész iskolát, hőszigeteléssel látták el a falakat, központi fűtést szereltek be, számítógéplaborunk van, külön könyvtár. Sok didaktikai eszközzel rendelkezünk. Épület is több van, méghozzá két telken. Most bővítési munkálatok folynak, lesz egy új korszerű tornatermünk és további osztálytermek, átköltözik a könyvtár.
– Nem merült fel, hogy a Bogyénban, ahol a romák zöme lakik, külön építsenek számukra egy közelebb fekvő iskolát?
– Nem gond a távolság. Bejönnek a gyermekek. Nem tűnik nekik messzinek, és egy helyre tömörítve jobb is. Amit szeretnék hangsúlyozni: nálunk nincs, mint némely iskolákban, megkülönböztetés aszerint, hogy ki cigány és ki nem. Elfogadják a cigányokat a románok és a magyarok is. Inkább aszerint soroljuk be őket, ki hogyan tanul. Éltanulók vannak köztük, nagyon igyekvők. Persze, a román tagozaton.
– Az együttélés módozatairól bizonyára főleg őket kellene kérdezni. De a kimaradás az iskolából, gondolom, nem ismeretlen jelenség.
– A hatodik osztályban kezdődnek a problémák.
– Korai férjhezmenetel?
– Az is. De ha már tudnak írni-olvasni, azzal sokan beérik. Sokat hiányoznak, kimaradnak.
– Hányad részük végzi el a nyolcadikat?
– Olyan nyolcvan százalék.
A tagozat kilátásai
– Felvázolná, milyen jövő vár a magyar tagozatra a következő öt-tíz évben?
– Csak úgy tudunk megmaradni, ha valami többletet tudunk nyújtani. Ha a vegyes családokból, román családokból vagy a szomszéd falvakból hozzánk iratkoznak a gyerekek. Keresztváron ugyanis alig él már fiatal magyar család.
– Nem lehetne a bodolaiakat iskolabusszal ide áthozni? Pár kilométer a távolság.
– Már viszik őket, mégpedig Zajzonba. Az ottani magyar polgármester tavaly végigjárta a szülőket, és odaszállítják őket. Pedig messzebb van. Csak ott kisebb az iskola, és hamarabb léptek, mint mi.
– Nem kísérelték meg feltámasztani a bodolai iskolát?
– Próbálják. De nem tudok többet róla. Akárcsak nálunk, ott is rengeteg a vegyes házasság, és ha azokból a magyar tagozatra íratnák a gyerekeket, lehetne elemi ott is. Viszont Bodolán a magyar szülőkkel az történt, hogy már ők is románul tanultak öt-nyolcadikban, és nem érzik annyira az igényét annak, hogy gyereküket magyarul taníttassák. Én így látom. Ez személyes vélemény...
– Csodálkoztam is, hogy itt, a Székelyföld tőszomszédságában ennyi a vegyes házasság...
– Ennek egyik oka, hogy együtt jártak iskolába Bodolán már ötödiktől. Ott már régóta csak elemi volt, újabban az sincs. Nálunk viszont mindig volt.
– Egy időben a bodalai öt-nyolcadikosokat is fogadták, mint hallottam. Önöknél miért olyan sok a vegyes házasság?
– Nem tudom megmagyarázni... Inkább az utóbbi húsz évben vált gyakorivá. De itt végig megvolt a magyar tagozat, ritkán fordult elő esetleg, hogy egy-egy évjárat kimaradt. Olyan tizenöt fős osztályok voltak. Tíz évvel ezelőtt kezdődtek a problémák.
A napközis rendszer
– Mi lehetne az a többlet, amit említett?
– A délutáni foglalkozás bevezetése. A vegyes házasságokban is az a gond, hogy ha a magyar szülő munkába jár, és a gyerekkel csak a román szülő van otthon, az nem tud neki segíteni a tanulásban. Meg is értem, nem tudja ellenőrizni a gyereket. Be kellene vezetni a napközis programot. (Órák után a tanuló az iskolában tanári felügyelet mellett készítené el házi feladatait – szerk.) Azt nem tudom, miből lehetne fizetni azokat, akik foglalkoznának a másnapra készülőkkel.
– Az új oktatási törvény szerint az önkormányzatok felpótolhatják a tanügyi büdzsét.
– Nagyon szegények a falusi önkormányzatok, eddig örvendtünk, ha a legszükségesebbekre folyósítottak valamennyit.
– Ez itt, önöknél szerintem román érdek is.
– Akár román, akár nem, itt nem volt probléma, elég rendesek voltak a magyar tagozattal, mióta itt vagyok, így érzem. De ha nincs pénz, nincs pénz! Talán valami alapítványt kellene létrehozni, jótékonysági bálokon, más úton gyűjteni a pénzt...
– Gondolom, pályázni anyaországi alapítványoknál is lehetne, illetve a Communitasnál mindenképpen. Szórványprogram készül most, abba beilleszthető a program.
*
A tanárnő okosan és körültekintően fogalmaz a beszélgetésben. Úgy vélem, magyar szempontból kifejezetten célszerű az, ahogy az általa vezetett tagozat túlélési taktikáját vázolja. Mert be kell látni, Keresztváron a valamikori különálló, élettől duzzadó magyar iskola legfeljebb emlék és történelmi előzmény, múlttá nemesedett előzmény. A gyökeresen megváltozott körülmények közt viszonyítási pontként már nem, illetve jó adag óvatossággal kezelendő. Ahol a létszám az osztálykeretek feltöltésére még megvan, de egy-egy osztály esetében már nem jön ki a lépés, ahol akadozik az utánpótlás e "gépezete", s a népesedési folyamatok tartós hanyatlása megfordíthatatlannak bizonyul, ahol egyes elemi osztályok összevonása elkerülhetetlen, ott az az óvatos és áldozatos munka, mellyel évről évre mintegy megmentik azt az osztályt és a tagozatot, bizony, átlagon felüli tapintatot, rábeszélő képességet, példaadást és önmérsékletet igényel, és a hatóságokkal, a román kollégákkal való viszony körültekintő ápolását. Mi több, a létszámgondokkal nem küszködő másik tagozat – még építkezik is az iskola, a tanintézet kimondott fejlődésen megy át, miközben etnikailag alaposan átrendeződnek az arányok és az eddigi, a másik kettőtől életmódban és egyebekben merőben elütő etnikai csoport túlnyomó többségbe kerül a tanulók közt –, szóval, a fellendülő román tannyelvű része az intézetnek a magyar tagozat túlélési esélyeit is növeli azáltal, hogy tanárai ott egészíthetik ki katedráikat. Időnként még osztálytársat is kölcsönöz, hogy intézményfenntartásra képes erejéből is juttat neki. A közös fejlesztésnek, tornateremnek, szaktantermi programoknak stb. mindenképpen haszonélvezője a magyar tagozat is.
Megfontoltan kell tehát az esetleges önállósodás igényét felvetni. Mint meggyőződhettünk, a tanárnő inkább a szomszéd falvakkal való összefogás elmaradását fájlalja. Különben nagyon helyesen, s e tekintetben alighanem más helyzetben még nyílhat lehetőség az összefogásra a hétfalusi településfüzérrel vagy másokkal. Szeretné továbbá, ha szaktanárokat kapna a tagozat kémiából, biológiából, rajzból és zenéből. Idővel bizonyára más tantárgyak is szóba jöhetnek, mert azért a több magyar szó nem válna a gyermekek kárára, a nem magyar pedagógusok az anyanyelv bizonyos visszaszorulását okozzák. Az oktatás színvonalának emelésével vonzóbbá tehető a tagozat, a gyerekek lemorzsolódása ezáltal állítható meg vagy talán ellensúlyozható. Napközis rendszer bevezetéséhez fűzött reményei is messzemenő helyzetismeretről tesznek tanúbizonyságot, és minden segítséget megérdemel ebbeli próbálkozásaiban, itt egyháztól érdekvédelmi szövetségig és helyi hatóságig, nemzetközi szórványprogramok kezdeményezőinek össze kellene fogniuk, hogy ez minél előbb sikerüljön. Az oktatás színvonalának emelése, sokrétűbbé tétele egyike a kiutaknak, és el kell indulni rajta.
