Sokan vagyunk, akik huszonkét éve érdeklődéssel követjük az előbb Bálványosi Nyári Szabadegyetem, majd a Diáktábor fogalmával is kiegészült, és végül a szimbolikus Tusványos néven köztudatba épült, folyamatosan magyar nemzetegyesítési törekvéseket felvállaló, de más népek, főleg a románság, a kelet-európaiság, a nagyvilág felé is nyitó legnagyobb ilyen tematikájú Kárpát-medencei rendezvény eseményeit, ennek elő- és utóhangjait.
Albert Levente felvétele (archív)
Az idei rendezvény az Összenő, ami összetartozik jegyében fogant. A fogalom annyira tágan értelmezhető, hogy az egy nap híján egyhetes program téma- és rendezvénygazdagsága, a meghívottak és résztvevők táji, szakmai, pártkötődésű, civilszféra, hitélet, nemzetiség és generációk szerinti tagolódása csak a Nagy-Csomád változatosan gazdag vegetációjához hasonlítható és ehhez mérhető.
Első kérdésünk ilyen sokféleség láttán nem lehet más, mint az, hogy ebben a helyzetben egyszerűen megvalósítható-e, nyomon követhető-e az Összenő, ami összetartozik mottóba sűrített szándék?
A szervezők által kínált programözön mellett a magamfajta arról is tájékozódik, hogy milyen az előhangja, milyenek az elektronikus és papíralapú médiumokban megelőlegezett vélemények? A nevesített, aláírással is vállalt álláspontok a dolgok természetes rendje szerint fegyelmezettebbek és visszafogottabbak. Az internetes beírások ennek az ellenkezőjéről győzhetnek meg, a névtelenség paravánja mögül buggyannak elő a borúlátóan szkeptikus, néha kimondottan destruktív, a közösségteremtő szándékot roncsoló bejegyzések. Ezek nem általánosíthatók, nem fedik a tusványosi program teljes spektrumát, de tüneti jellegűek, miheztartás végett ismernünk kell ezeket is.
Ez a megelőlegezett véleménycsokor esetünkben éppen az Összenő, ami összetartozik szándékát rontja-bontja. Képtelen az idei rendezvény fő sodorvonalának, a nemzeti összetartozás eszméjének és gyakorlatának érzékelésére, a kötekedés a szektás pártoskodás, a kisszerűség nyomvonalán halad. Egyeseknek az nem tetszik, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programja lehetőséget teremt a különböző pártok, politikai csoportosulások, civil társadalmi képződmények szószólóinak együttlétére. Elhangzik, illetve rögzül az a vélemény is, hogy az erdélyi, illetve romániai magyar politikai csoportosulások – bejegyzett vagy bejegyzés előtt álló pártok – képviselőinek együttes és egypódiumos fellépései a nagy összeborulások előjátékai. Az ellentéteket serkentő szándék ebben az esetben nyilvánvaló, mert nézzük csak, a programban külön-külön és együttesen is fellépnek, szót kapnak az RMDSZ, az EMNT, az MPP, és a bejegyzés előtt veszteglő Erdélyi Magyar Néppárt képviselői. Mindannyiunk számára evidencia, hogy vannak olyan alapvető kérdések, amelyeknek révbe juttatása mindenik csoportosulás, az egész magyar nemzeti közösség érdeke. Ilyenek, egyebek mellett, a székelyföldi-erdélyi autonómiaformák kikövetelése-kiharcolása, ilyen közös érdek lesz a romániai magyarság népszámlálásos regisztrációja, a helyhatósági és majd a parlamenti választásokon a közmegegyezésen alapuló és közösen támogatott képviselőjelölt-állítás. Másképp előbb Marosvásárhely vész el, aztán mi, illetve maradékaink is.
Egyébként ezek azok a pászmák, amelyeken huszonkét év alatt sem történt elmozdulás. Az ezzel kapcsolatos türelmetlenség indokolt. De ezekben a témakörökben előrelépés csak úgy lehetséges, ha a tusványosi mottót – Összenő, ami összetartozik – komolyan vesszük, és teszünk is érte, hogy ezek a szándékok összetartozzanak és révbe jussanak.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor minden időkben a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének útján haladt. Akkor is – illetve főleg akkor – , amikor a magyar kül- és belpolitikában az ezzel ellentétes irányzat érvényesült. Az egységes magyar nemzettestről való leválasztásunk, a kettős állampolgárság könnyített eljárással történő biztosításának megtagadása, és így tovább. Ezek a viták ma is zajlanak, hisz, sokunk meglepetésére, némely politikai vezetők ma is rosszallják a határokon kívül rekedt nemzetrészekhez tartozók szavazati jogának biztosítását, van, aki a kettős állampolgárság lehetőségével sem akar élni. Ez, természetesen szíve joga. De pontosan a tusványosi fórum teremthet alkalmat ezeknek a véleményeknek a konfrontációjára.
Huszonkét év alatt Tusványos egyébként a nemzetegyesítés programjának kidolgozásában és érvényesítésében volt a legeredményesebb. A magyar vonatkozásban nyolc országba szétszabdalt nemzetrészek számára az új magyar kormányzat lehetőséget teremtett, hogy virtuálisan, de jogilag is összenőjön az, ami a bennünket két alkalommal, két "Trianon" során és ennek következményeként szétszabdalt.
