Az idei, immár huszonkettedik tusványosi nyári egyetem mottója: Összenő, ami összetartozik, de inkább arról szól, hogy szétfejlődött, ami egykoron összetartozott.
Már a végleges program is körvonalazódni látszik. Minden magyar eljön, aki a magyarországi politikában labdába és a romániai magyar politizálásban egymásba rúg. Megkíséreljük ujjbegyre szedni a legfontosabb és legjelentősebb előadókat és előadásokat.
Itt lesz Orbán Viktor, aki valószínűleg arról mesél, hogy miként vezette fél évig fél kézzel az Európai Uniót, és ott hogyan osztotta a taslikat, nyakleveseket. Ő tulajdonképpen azt mondja majd, akár otthon, hogy sallert és kokit osztogatott. Ezeket a szakkifejezéseket nálunk senki nem érti, én sem találtam meg a magyar-székely szótárban.
Ha netán eljön Tusnádra Traian Băsescu, akkor nagyszerű eszmecserét fognak folytatni az autonómiáról. Băsescu elnök majd egyetért azzal, hogy ne csak a székelyeknek (akik nincsenek is) legyen autonómiájuk, hanem a caracaliaknak is ugyanolyan, mint a székelyudvarhelyieknek. Aztán tapasztalatot cserélnek arról, hogy miután a székelyek megválasztották Băsescut, és megbánták, most lehetőségük lesz az új magyar választójogi törvénnyel akár egy magyar miniszterelnököt is megválasztaniuk.
Tőkés László bizonyosan elmeséli majd, miként harcolja ki az autonómiát nekünk Brüsszelben. Heves szócsatát vívhat Kelemen Hunorral, aki arról értekezik, hogy az autonómiaharcot ő a román parlamentben vívja. Ha a párbajt túlélik, a résztvevők újabb műsort adnak elő. Tőkés László a Mindenért az RMDSZ a hibás című slágert énekli, utána Kelemen Hunor az Aki nincs velünk, az ellenünk című verset szavalja el.
Titokban megjelenik a színen Szász Jenő, aki zászlóján a választás szabadságának jelszavával arra szólítja fel a hallgatóságot, hogy ha érzik a választás szabadságát, akkor csakis őt szabad választaniuk pártelnöknek a következő választásokon is.
Derűlátó előadások hangzanak el a szórványról is, amelyek lényege, hogy nem kell búsulni, mert ez az áldatlan állapot és a szórvány megszűnik. Biztató, hogy idővel még a Székelyföld is követheti példáját.
Több környező ország magyar politikusa élménybeszámolókat tarthat arról, hogy náluk is, akár az egész Kárpát-medencében, jó magyarnak lenni. Sőt, egyre jobb. Egymással fognak vitatkozni, hogy melyik országban a legjobb. Lehetséges, hogy Szlovákia viszi el a pálmát, de a kárpátaljai magyarok is örülhetnek az ukrán hatalomnak, és ha ez így megy tovább, Románia sem marad le. Ennek megerősítéseként majd az illető országok otthoni, többségi politikusai az összes lehetséges médiumban arról fognak prédikálni, hogy náluk, igenis, az európai uniós normáknak megfelelően biztosítottak a kisebbségi jogok.
