Kezdjük mindjárt azzal, hogy a szerző szerint nem konzultáltam művészekkel, szakértőkkel az Apor Péter-szobor kapcsán. Ha Lajos bátyám eljött volna az avatóünnepségre, vagy Torján jártában – régi szokása szerint – engem ezúttal is felkeresett volna, első kézből tájékoztattam volna, hogy a műalkotás (talapzatostul) a budapesti Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus pályázati kiírása alapján készült, annak kuratóriuma alaposan tanulmányozta – az alkotó lakásán is! – a szobor makettjét, észrevételeiket a művész is magáévá tette.
Ami pedig az "eget szurkáló" kopjafát illeti, tiszteletben tartom a szerző véleményét, amit azonban korábban is megoszthatott volna velünk, mert a világrekorder faragásról már hetekkel az elkészülte előtt cikkezett a sajtó. Erre mondták a régiek, hogy ha nem adsz kalácsot, ne ossz tanácsot! Elvileg még az sem zárható ki, hogy esetleg nem helyes döntést hoztunk, hiszen csak az tévedhet, aki dolgozik. Gondolom, Lajos bátyám sem büszke arra, amiért annak idején hozzájárult Gábor Áron ágyújának Bukarestbe szállításához...
Nekünk, torjaiknak viszont meggyőződésünk, hogy megérdemeljük a világ legmagasabb kopjafáját (erre a falu történelme is feljogosít, hiszen hosszú, tartalmas múlthoz nagy kopjafa dukál), mint ahogy mi találtuk ki a világ leghosszabb túrós puliszkáját, a disznótoros fesztivált, a nemzetközi szabadtéri főzőversenyt, és még hosszasan sorolhatnám. Soha nem loptunk mástól ötletet, minden, amit elértünk, a leleményességünknek, a munkakedvünknek, az összefogásunknak köszönhető.
Egy percig sem vitatom Lajos bátyám szakértelmét, tehetségét, elismertségét az újságírás terén, ám engedje meg, hogy jobban értsek a településmarketinghez, vendéglátáshoz, az idegenforgalom fellendítéséhez. Nekem, nekünk megvan a saját elgondolásunk arra, hogy Torját miként tegyük ismertté és elismertté országhatáron innen és túl, miként csábítsuk ide a turistákat.
Nem, Lajos bátyám, a kopjafát nem fogjuk ledönteni sem az Ön, sem más kedvéért. Hál’ istennek lejártak azok az idők, amikor Stanca elvtárs szobrokat bonthatott le, megszabta, milyen módon őrizzük, ápoljuk, gyarapítsuk hagyományainkat, értékeinket. És engedje meg, de azt sem hiszem el, hogy a művésztábor résztvevői a hátam mögött sugdolóznának – a jóérzésük nem vinné rá őket arra, hogy eközben a vendégszeretetemet élvezzék. De Önt is szívesen látjuk bármikor Torján, amelyet remélhetőleg e kis pengeváltás ellenére ezután sem fog elkerülni.
Dr. Daragus Attila, Torja polgármestere