Ezen első évfolyam 1951-ben végzett 145 orvosából huszonheten találkoztunk – immár hatvan év után – Marosvásárhelyen július 16-án az egyetem főépületében, ahol a jelenlegi rektor, Constantin Copotoiu köszöntött bennünket. Az egyetemi évek alatt kialakult barátság és az összetartozás jegyében örömmel vettük át a gyémántorvosi diplomát, melyet Egyed Zsigmond Imre, a kórbonctan orvosprofesszora adott át. Tiszteletünkre Balázs Éva művésznő Székely János két versét szavalta el, a rektori hivatalban pedig lelepleztük az emléktáblát, mely az 1945–51-es évek első végzős évfolyamának, a hatvanéves találkozó részvevőinek neveit örökítette meg.
A 85–90 éves nyugdíjas orvosok nem feledkeztek meg ifjúságuk szellemiségéről, hitéről és álmairól, reményeikről, vágyaikról, melyek sokunknak szép sikerrel beteljesültek. De nem feledkeztünk meg kiváló oktatóinkról, nevelőinkről, akiktől nemcsak szakmát, anyagismeretet lehetett tanulni, hanem a medicinába vetett hitet is, a választott pálya iránti odaadást és szeretetet.
A magyar állampolgársággal rendelkező orvosprofesszorok, akik itt maradtak Erdélyben, évtizedekre kitűnő szellemi hajtóerővel töltötték fel egyetemünket, mely 1964-ig magyar egyetem volt. Csak egy professzorunk él még Budapesten: Obál Ferenc, akitől segítőkészséget, lelkiismeretes emberséget tanultunk-kaptunk. Környey István példaképe volt a tanár csorbíthatatlan tekintélyének, önrendelkezési jogának, Putnoky Gyula rendkívül pontos, rendszerető, igényes volt. Haranghy László, Ludány György, Miskolczy Dezső, Móritz Dénes az orvostudomány legmagasabb fokára való irányítására, Klimkó Dezső, Láng István, Beöthy Konrád, Mátyás Mátyás gyakorlati útmutatásaira, Vasile Săbădeanu román nemzetiségű tanár szép magyar nyelvű előadásaira, Lőrincz Ernő András, Vendég Vince, Gündisch Mihály, Kótay Pál, Kelemen László, Száva János lelkesedésére és munkabírására igazi élményeim között emlékszem. Tisztelettel gondolunk Csőgör Lajos és Feszt György rektorainkra is.
E találkozón keblünket hevítette az a tudat, hogy évfolyamunkból került ki a legtöbb oktató: egy rektor, két professzor, négy előadó tanár, három adjunktus és huszonegy tanársegéd! Hárman akadémikusok, a vidéken hat egészségügyi és kórházigazgató, valamint 39 főorvos élt.
A bensőséges találkozón – melynek megrendezéséért köszönet illeti meg Dienes Sándor évfolyamtársunkat – a Gaudeamus Igitur akadémiai nyitány mellett elénekeltük (már a fehér asztal mellett) a háború utáni, szárazságos időben született medikusdalt is: "Öreg Bolyai, a mi apánk két szemével vigyáz ránk, / éhesek vagyunk és rongyosok, vásárhelyi medikusok... sőt patikusok."
Kegyelettel, tisztelettel és szeretettel gondolunk elhunyt évfolyamtársainkra és professzorainkra. Nyugodjanak békében!
Dr. Szőts Dániel