Döcögős út vezet fel Köpecbányára. A telep megközelítése nehézkes, főleg autóval. Az árvíz mosta rövid útszakaszon nagyjából annyi idő átvergődni, mint Barótról Köpecre lemenni.
A ’89-es fordulat előtt, amikor még működött a bánya, fénykorát élte a telep. Akkor építették a munkásházakat, volt óvoda, iskola, és teljes munkaidőben teljesített szolgálatot a rendőrség. Azóta sok minden megváltozott. A bányát bezárták, s ezzel együtt megszűnt szinte minden munkalehetőség. Az emberek mintha a fáradt épületekhez idomultak volna.
Fáj a munkanélküliség
Az utóbbi évtizedekben megcsappant a megélhetési lehetőség. Régen a bánya munkát adott mindenkinek. Manapság, aki teheti, az életerős emberek más településeken keresik a boldogulást, akár külföldre is elmennek szerencsét próbálni. Sokan járnak Brassóba dolgozni, főleg építkezéseken vállalnak munkát. Kora reggel kell kelniük, hogy – akár gyalog is – idejében leérjenek Ágostonfalvára a vonathoz. Mások határon kívülre mentek a megélhetés érdekében, vállalják családjaikért a távollétet. Nem csoda, hogy a Köpecbányán maradottak háromnegyede nyugdíjas. Közülük való Bódi György is. "Nincs hol dolgoznunk. Nemhogy itt, Köpecbányán, de még Erdővidéken se lehet munkát találni. Emiatt történt az, hogy a fiatalság nagy része elköltözött oda, ahol több esély van munkát találni" – mondta a nyugalmazott bányász. Gergely Árpád lakatosként, Bardoczi Zoltán pedig hegesztőként dolgozott a bányavállalatnál. Ők azt kifogásolják, hogy a telepnek nincs képviselője. Hivatalosan a köpeci tanácstagoknak kellene a gondjaikat továbbítaniuk, ám, mint állítják, a választottak feléjük sem néznek, nem kérdezik meg, milyen gondokkal is küzdenek. Pedig igencsak fontos lenne, mert a bányaiak sem gyakran járnak Köpecre: a közlekedés nehéz, másfelől úgy vélik, nincs is miért, panaszaik amúgy is süket fülekre találnak. Nem olyan rég a vihar több helyen is leszaggatta a telefonkábelt, de senki sem segített azt rendbe hozni. Azóta telefon sincs. Az út olyan, mint mindig. Nemrégiben árvíz sújtotta a telepet, de ekkor sem állt melléjük senki. A víz elvitte a földet terményestül, kerteket, hidakat ragadott magával, az utat még jobban megrongálta. Egy-egy ilyen árvíz után – ami nem ritkaság a mostani esős időszakban – a telep autóval szinte megközelíthetetlen. Az útról a víz elmossa a homokot, az apróbb kavicsokat, így a nagyobb kövek maradnak, melyek rettenetesen megnehezítik a közlekedést.
Elszigeteltség
Ez megkeseríti a köpecbányaiak mindennapjait. A rossz út – nem az egész járhatatlan, de az a néhány száz méter – elriaszthatja az embereket, főleg, ha nem járatosak arra. Még a helyiek is meggondolják, hogy útnak eredjenek-e; akár olyan "apróságokért" sem vállalják az utat, mint az orvoshoz menés. Nem ritka, hogy addig halasztgatják a konzultációt, míg nagyon súlyossá nem válik állapotuk. Olyankor már mentő viszi a beteget a kórházba... "A kommunista időben nyolc busz is járt ide. Reggeltől estig szinte kétóránként jártak. Most egyetlenegy járat sincs, így, ha valami dolgunk, bajunk van, s Barótra kell mennünk, kocsit kell fogadnunk" – mondja Bardoczi Zoltán.
Gondot jelent az óvodába, iskolába járás is. Nem könnyű az ingázás a kis gyermekeknek akkor sem, ha éppen iskolabusz jön utánuk. Olyan is történt már, hogy egy nagyobb árvíz után az iskolabusz nem érkezett meg, így aznap nem mehettek iskolába "Legalább az óvodát meghagyhatták volna a kicsiknek, hiszen mindjárt több gyermek jár innen, mint Köpecről" – panaszkodott Gergely Árpád.
Jó a közbiztonság
Elekes József egyike a Köpecbányára kihelyezett közösségi rendőröknek. A településen állandó program szerint hetente kétszer délelőtt, egyszer pedig délután teljesítenek szolgálatot a 2008-as események óta. Három esztendővel ezelőtt, 2008 májusában két köpecbányai roma és egy köpeci ember testi fenyegetésbe torkolló összeszólalkozása miatt komoly konfliktus tört ki a két közösség közt. A köpeciek maguk akartak igazságot szolgáltatni, de mivel az ellenük agresszíven fellépő tetteseket nem találták, néhány bányai ház berendezésében tettek kárt. Ez a vita csak az utolsó csepp volt a pohárban – állították a köpeciek: a megelőző esztendőkben a romák folyamatosan megrövidítették a földjüket megművelőket, törvénytelen módon legeltették állataikat, ellenségesen léptek fel a kereskedőkkel, ha azok nem voltak hajlandóak ingyen vagy hitelbe kiszolgálni őket, a fiatal lányoknak erkölcstelen ajánlatokat tettek, az idősek udvarából pedig elhordták a mozdítható tárgyakat. Határozott fellépésük igenis megalapozott volt tehát. Végezetül beadványt fogalmaztak, aláírásokat gyűjtöttek, s kérték a hatóságokat, a többnyire illegális körülmények közt lakó cigányokat költöztessék el. A konfliktust követő hónapokban a két település közt rendszeresen járőrözött a rendőrség.
"Gyakran kérdem meg az embereket, valamiben segíthetünk-e, de általános vélekedés, hogy sokat javult biztonságérzetük, elégedettek a helyzettel. Ehhez az is hozzájárult, hogy a feszültséget okozó romák egy része elhagyta a falut. Mi minden bejelentést komolyan veszünk, ami az egységes hívószámra, a 112-re érkezik, s bármikor kiszállunk, és kivizsgáljuk a helyzetet. Ez hat megnyugtatóan az emberekre. Amivel leggyakrabban felkeresik a rendőröket, hogy idegen állatok legelnek területeiken, n, meg akkor, ha szabadon engedik a lovakat éjjelre, s azok kárt tesznek mezőgazdasági területeiken. A Rika Sporthorgász Egyesülettől érkezett több ilyen jellegű panasz, miután az általuk bérelt tó környékén törvénytelenül legeltettek" – magyarázza Elekes József.
Egyetlen üzlet
Fontos szerepet tölt be a bolt a telep életében. Itt nemcsak megvásárolhatják mindennapi kenyerüket, de a híreket is itt tudhatják meg leghamarabb, "kivesézhetik" a nap történéseit. Az üzlet mindenese, Bardocz Erzsébet baróti, második éve dolgozik ott, de a közösség már befogadta, mindenki ízlését ismeri, tudja, mire van szükségük. Otthon van már. "Naponta negyven-ötven vásárló fordul meg, néhányan akár többször is. A telep apraja-nagyja itt vásárol. Kenyeret hetente háromszor hozat, elfogy mind. Ez a legkeresettebb. Amire még nagy szükség van, a hentesáru, aztán a különféle élelmiszerek. Az ital is fogy rendesen, van rá kereslet, talán a kenyérrel is felvehetné a versenyt" – neveti el magát az eladónő. Nem is különös ez, hisz a férfiak naponta egy-egy sör társaságában az üzlet előtt megbeszélik mindennapjaikat, próbálnak megoldást találni problémáikra. Számukra több ez a hely, mint egyszerű kereskedés, a hely, ahol vásárolhatnak, egy-egy ilyen "boltos beszélgetés" feledteti pár percre a gondjaikat.
BARDOCZ ANDREA
főiskolai hallgató
