Örömmel fogadtuk, hogy a magyar Országgyűlés július 22-ét összmagyar ünneppé, a Hazaszeretet Napjává nyilvánította, mert a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország virtuális, valóságos hazaként él a határon túl rekesztett magyar nemzetrészek lelkében és szívében, mert ők tudják, mit jelent egy más állam vasgyámsága alatt élni. Július 22-e ezért válik minden magyar nemzeti ünnepévé is.
Hunyadi János szobra a budapesti Hősök terén
A csata előzményei
Amikor Mohamed szultán hadai élén megindult Nándorfehérvár bevételére, Magyarország népét felkészületlenül érte. A kiskorú, alig tizenhat éves V. László volt a király, az ország irányítása néhány báró kezébe került. Ők a Hunyadi család ellenfeleinek táborához tartoztak, és arra törekedtek, hogy még Nándorfehérvár elvesztése árán is megszabaduljanak a nagyhatalmú Hunyadiaktól. Bár 1456. tavaszán – a királyi udvarban, Budán – tudtak arról, hogy a török hadsereg Magyarország ellen készül, már június elején értesültek arról is, hogy átlépte a szerb határt, ennek ellenére – a rossz termésre hivatkozva – augusztus elsejére halasztották a magyar haderő összehívását. Szerencsére az országos főkapitány, a tehetséges hadvezér, Hunyadi János, a déli határvonal alapos ismerője felmérte a veszélyt. Hunyadi tudta, ha Magyarország kapuja, kulcsa, Nándorfehérvár vára török kézre kerül, akkor az ország is elveszhet, mert a török portyázó erők és a reguláris hadsereg e várból kiindulva, bármikor az ország szívéig nyomulhat.
Hunyadi gyors szervezésbe fogott. Sógorát, Szilágyi Mihályt kinevezte Nándorfehérvár parancsnokává, és a vár védelmére hétezer fős katonaságot rendelt. Épp jókor, mert a szultán hadserege megkezdte Nándorfehérvár körülzárását, készült az ostromra. Hunyadi látva a török erők felvonulását, a vár ostromát, gyorsan összegyűjtötte magánhadseregét és a hozzá csatlakozó néhány báró bandériumát, mintegy nyolc-tízezer fős katonaságot, s gyors ütemben Szeged felé vonult. Időközben a Kapisztrán János ferences szerzetes hívására összegyűlt harmincezer fős keresztescsapat is Nándorfehérvár felmentésére indult, csatlakozott Hunyadihoz. A magyar hadsereg reguláris és jól képzett katonasága a török seregek létszámának harmada, míg az alacsonyabb harcértékű keresztescsapatokkal együtt számolt haderő is kétszeres kisebbségben volt. A magyar hadsereg az akkori világ elsőrangú, katonailag szervezett, a rettegett, Hódítónak nevezett II. Mohamed szultán vezette birodalmával készült felvenni a harcot. E kiváló török uralkodó foglalta el 1453. május 29-én Konstantinápolyt, Európa kitűnően kiépített védelmi rendszerét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor Magyarországra megérkezett annak híre, hogy Mohamed Nándorfehérvár elfoglalására készül, sokan a vár elvesztését jósolták. Mohamed seregei valóban sikerrel fogtak a vár-város ostromához. Az erődítmény két oldalát a Duna és a Száva vette körül, míg a harmadik oldalt meredek sziklafal tette megközelíthetetlenné.
A nándorfehérvári csata
A kalendárium az ostrom kezdetén 1456. július 4-ét írt. A maroknyi őrség hősiesen ellenállt, védte a várat II. Mohamed többszörös túlerejével szemben. A szultán Nándorfehérvár elfoglalásában azért (is) bízott, mert úgy vélte, hogy az erős török flotta meg tudja akadályozni, hogy a magyar hadvezetés, személyesen Hunyadi csapataival bejusson a várba, élelemmel lássa el. Hunyadi azonban megpróbálta a lehetetlent, kisméretű hajóit a július 14-i ütközetben, a víz sodrásától is segítve, nekikormányozták az összeláncolt török hajóknak, amelyek az igen heves ütközéstől megrongálódtak. Néhány órai küzdelem után Szilágyi Mihály újabb flottát küld a már összegabalyodott, harcban álló magyar hajósok segítségére. Az elkeseredett küzdelemben a magyarok áttörték a dunai hajózárat. Miután a vízi csatát megnyerték, megnyílt az út a várba. Hunyadi csapatainak élén bevonult az erődítménybe. A keresztesek Kapisztrán János vezetésével a Száva bal partján táboroztak. A harcok a következő napokban is folytatódtak. A török tüzérség kitartóan lőtte a falakat. A vár romhalmazzá vált. A szultán július 21-én kiadta a parancsot a végső rohamra. A hatalmas török hadsereg elözönlötte a külső várat, heves csata bontakozott ki. E szorult helyzetben Hunyadi négyezer fő keresztest rendelt a várba, a várvédők száma elérte a húszezret. A törökök utolsó rohamánál követte el önfeláldozó hőstettét Dugovics Titusz, Hunyadi egyik régi, hűséges katonája: hogy meg tudja akadályozni a török zászló kitűzését, a zászlót tartó török katonát magával a mélybe rántva vállalta a hősi halált. A csata sorsa még nem dőlt el. Július 22-én, amikor a keresztesek hirtelen megtámadták a török sereget, általános ütközet alakult ki, a szultán személyesen állt az anatóliai hadtest élére. Hunyadi hadvezéri tehetsége ekkor mutatkozott meg igazán. Felismerte a kínálkozó lehetőséget, lovasságával kitört a várból, és meglepetésszerű rohammal elfoglalta a török ágyúkat. A szultáni had két tűz közé szorult. Mivel a szultán maga is megsebesült, elrendelte a visszavonulást. A török haderő vesztesége nyolcezer főre tehető, köztük négyszáz válogatott janicsár is elesett. A harctéren maradt a török hadsereg egész ágyúparkja, mintegy háromszáz ágyú.
Hunyadi János származása
Hunyadi János nagyapját Serbának (Sarbanak, Serb) nevezték, aki a XIV. században élt, abban az évszázadban, amikor a Balkán-félszigetről érkező románokat (vlachokat) a kun vezetőrétegre támaszkodó mongol-kun származású herceg, Basarab (1330-ban) egy államba szervezi, és létrehozza Havaselvét. Ha Hunyadi János magyar kormányzó nagyapja a havaselvi vezetőrétegből származik, akkor kun származása egyértelmű. Tény az is, hogy az Erdélybe áttelepedett Serba fia, Vajk, Hunyadi apja, már kardjával szerzett magának hírnevet és birtokot. Márpedig katona csak szabad ember, nemes származású lehetett. Vajk fia, Hunyadi János az ország egyik leggazdagabb katolikus főurává lesz. Kezdetben szörényi bán, később erdélyi vajda, majd Magyarország kormányzója és főkapitánya.
Vajk nevéről a neves turkológus professzor, Rásonyi László azt állítja, hogy török eredetű. Az Erdélybe érkező, román falvakat telepítő kun kenézekről pedig ezt írja: "a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe."
A román eredet híveinek jól jön – az 1437 táján – a milánói herceg által írt levél. Ebben az udvarában tartózkodó Hunyadit "Oláh Jánosnak" írja. Bizonyára arról lehet szó, a hercegnek tudomása volt arról, hogy Hunyadi valamelyik elődje Havaselvéről származik, és a mai napig élő szokás szerint a származási hely szerint nevezi Oláhnak. Elképzelhető az is, hogy a magyar király környezetében tudnak arról, hogy a kiváló udvari katonát, Hunyadit hamarosan kinevezik a középkorban Kisoláhországnak nevezett Szörényi bánság, a mai Olténia bánjává. Ez nem lehetetlen, mert Hunyadi 1439-ben valóban szörényi bán. A XV. század első felében már Milánóban is tisztában vannak azzal, hogy a Déli-Kárpátok és a Duna közti területeken románok (oláhok) élnek. Erre az időre már a kun vezetőréteg többsége is beolvadt a vlachok tömegébe. Ezek után Hunyadi nagyapja származásának megállapításánál jó az óvatosság: Serba lehetett kun, türk blak, délszláv és elszerbesedett vlach is.
Úgy tűnik, Hunyadi származásánál figyelembe kell venni, és el kell gondolkodni azon, hogy egy egyszerű kenéz unokája miképp válhat néhány évtized alatt 28 vár, 50 mezőváros és közel 1000 falu, mintegy négymillió holdas földbirtok urává. Talán igaza lehet Heltai Gáspárnak, aki Hunyadi Jánost – az 1557-ben kinyomtatott Chronica az magyaroknak dolgairól című históriában – a magyar király törvénytelen gyermekének mondja. Ő és később a Cholnoky család történetének kutatói, Cholnoky Jenő és Tibor, azt állítják, hogy Luxemburgi Zsigmond a mai Krassó-Szörény megyében, Marsina helység környékén gyakran vadászott, s beleszeretett egy Morzsinai nevű ősi nemesi család leányába, e frigy eredményeképpen született Hunyadi János. A király az áldott állapotba került leányt férjhez adatta Serba fiához, Vajkhoz, és birtokot, valamint Hunyad várát adományozta neki. E származtatás révén teljesen érthető lenne a Hunyadi család gyors felemelkedése és az általuk befutott fényes pálya is!
A nándorfehérvári győzelem üzenete
1456. július 22-én a magyar hadsereg legyőzte a Török Birodalom többszörös túlerőben lévő, kitűnően szervezett hadseregét. Amikor Hunyadi János Kapisztrán János és Szilágyi Mihály irányításával a magyarok Nándorfehérvárnál, a mai Szerbia fővárosánál legyőzték a törököket, akkor nemcsak Magyarországot védték meg, hanem Európát is, mert megállították a török előnyomulást, és hetven esztendőre biztosították a magyar nép állami függetlenségét. E győzelmet követte a középkori magyar állam fénykora, Mátyás király dicsőséges uralkodása.
A középkori magyar királyság, a magyar nép küzdelmei, honvédő háborúi a szomszédos népek megmaradását is szolgálták. Épp ezért érthetetlen az 1920-as békediktátum. Cherfis francia tábornok és író nemcsak azért tartotta Franciaország szégyenének Trianont, mert az "igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz", hanem azért is, mert "Magyarország története századokon át dicsőséggel telve volt, s tudjuk, hogy védőbástya volt a kereszténységnek a törökök ellen, és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg".
A nándorfehérvári győzelem emlékét kongató keresztény harangok talán azt is hirdetik, hogy az önrendelkezés joga ma is megillet bennünket. Azok a szomszédos népek, amelyek számára az 1456-os magyar győzelem szintén áldást hozott, gondoljanak arra, hogy a diktátummal megszerzett magyar területeken élő magyarság számára is biztosítani kell az önrendelkezés jogát. Gondoljanak arra, hogy a magyar nemzetegyesítés határok fölött átívelve is megvalósítható, nincs szükség határok mozgatására, de ezért nekik is tenniük kell! A valamit valamiért elv alapján meg kell teremteniük az uralmuk alá jutott magyarság területi, helyi és kulturális önkormányzatát. Ez békés úton megvalósítható és minden itt élő nép érdekeit is szolgálja! Tegyünk érte, hogy így legyen, mert ez a Hunyadi János által kivívott győzelem üzenete.
Miért szól a déli harangszó?
555 éve minden keresztény templomban megszólal a déli harangszó, hirdeti a nagy magyar győzelmet, a nándorfehérvári diadalt. A déli harangszót még Nándorfehérvár ostroma előtt, 1456. június 29-én elrendelte a Bulla oratórium, amely arra szólított fel, hogy könyörgő imával segítsék elő a keresztények győzelmét. III. Calixtus pápa tehát e bullát a harcosok buzdítására adta ki, ennek ellenére a köztudatban ez vált a nándorfehérvári győzelem emlékét hirdető pápai felhívássá! Valójában ezt egy másik bulla rendelte el. Amikor a pápa tudomást szerzett a törökök fölött aratott győzelemről, augusztus hatodikán újabb bullát adott ki, ez alkalommal már valóban a győzelem megünneplését rendelte el. Míg az első bulla könyörgésre, a második már a hálaadásra buzdít.
