A látvány szépségétől megbabonázva áll meg az utas az altorjai nagytemplom és az Apor Péter emlékpark pihenőjében, és tekintete a szemközti teraszon emelkedő reneszánsz kúriára réved. Az egyszerűség, szépség, az arányok, a környezet kiképzése, a nemes építőanyagok, a terület tágas gyepszőnyege mind-mind összejátszik.
A szomszédoktól és a fűnyírással foglalatoskodó gondnoktól – pontos beosztását nem ismerem – tudom meg, hogy a klasszikus reneszánsz formákat az Aporok földjére honosító kúria gazdája a kézdivásárhelyi – házasság révén torjai – Vojna-családé, mely lévén szorgos embereké, az autókereskedésből származó jövedelmet ennek az ingatlannak a megépítésébe fektették be. Egy bozótos dzsungelt változtattak oázissá a megvásárolt torjai területen.
Nagy dolog ez ebben a csiricsáré világban, amikor a tehetős emberek többsége is a szín- és formaorgiákban bujálkodó és hivalkodó, tájidegen épületekre költi a pénzét. A Vojna-kúria hasonmásait keresve hirtelen az ugyancsak reneszánsz ihletésű kisbaconi Benedek Elek-udvarház jut eszembe, de ez egyszerűbb és szerényebb méretű, aztán képzeletben a felvidéki Pécsújfalu (Pecovska Nova Ves) gyönyörű reneszánsz stílusú épülete, a Péchy-kúria kérezkedik emlékeim közé, amelyet a torjai Vojna-kúria elődjének, hasonmásának is nevezhetnék. Ugyanaz a forma, szerkezeti tagolás, nemes egyszerűség, puritán tisztaság.
Én Vojna urat személyesen nem ismerem. De szívesen ajánlanám Torja díszpolgárának, s egyben másoknak azt is, hogy aki az Aporok községén átutazik, vegye szemügyre ezt a reneszánsz ihletésű kastélyt, mert ez nemcsak Torja dísze és ékessége, hanem Háromszéké is.
