Sepsiszentgyörgy régi jeles orvosgárdájába tartozott, a város nagy orvosegyénisége volt. Tudására és a róla keringő adomákra még ma is emlékeznek, akik ismerték. Kettős évfordulója kapcsán idézzük emlékét: kilencven éve született, s negyedszázada hunyt el.
A Szilágy megyei Oroszmezőn született, Désen és Kolozsváron tanult, a Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett. 1939-ben beiratkozott az akkori Ferdinand Egyetem orvoskarára. 1944-ben orvosdoktorrá avatták az akkor már Ferenc József Tudományegyetemen. Sasos behívóval sebészorvosként szolgált egy hadikórházban, 1946-ban szabadult amerikai fogságból. A Kolozsvári Bolyai Egyetem marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikáján kezdte munkáját Miskolczi Dezső professzor munkatársaként. 1957-ben, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet átszervezésekor mint klinikai főorvost Sepsiszentgyörgyre helyezték, ahol megbecsült neurológusként és idegsebészként dolgozott. A Miskolczi professzor által szerkesztett Idegkórtan című kötet III. fejezetét ő írta, az Orvostudományi Társaság sepsiszentgyörgyi fiókjának titkára volt. Nyugdíjasként 1983-ban kitelepedett Németországba, ott hunyt el szívinfarktusban 1986-ban. Emlékét felesége, Simó Anna őrzi, aki a mellékelt portrét rendelkezésünkre bocsátotta.