Egy órai várakozás után körbe is vettük a polgármester hatalmas meghallgató asztalát, s a panaszosok – fegyelmet erőltetve magukra, hogy ne mind a kilencen egyszerre adják elő valós vagy vélt sirámaikat – a párbeszéd szabályainak törvénye szerint próbálták elmondani jövetelük célját, de a város lakótársulásainak munkájáért felelős hölgy mundért védő válaszain felmérgelődtek, kiengedett a kézifék, s egyszerre robbantak a panaszok kézigránátjai. Mert szerintük: az egytagú vezetőség közel két évtizede megszokta a teljhatalmú irányítást. Sem gyűlést, sem beszámolót nem tartottak az utóbbi években a befolyó pénzről, annak jogos és célszerű elosztásáról. Az a véleményük, hogy bármilyen munkavégzés történjék a lépcsőházakban – interfon-, termopánajtó-szerelés, meszelés –, azt előre meg kellene beszélni a lakókkal. Nem értik, miért fizetnek az alagsorban, a földszinten, az első emeleten élők liftadót, ha a felvonó csak a második szintről működtethető? És miért szabnak ki a szárító használatáért 0,41 lejt családonként bér címen? Érdekelné a lakókat a családi kiskazánok szerelésekor levágott régi gázcsövek semlegesítésének és esetleges értékesítésének sorsa, elvárnák, hogy időnként ellenőrizzék a vízórákat, s szeretnék tudni, hogy ki ellenőrzi szakmai szempontból a kivitelezők által elvégzett javítások és új munkák minőségét. Gondot jelentenek az alsóbb szintek lakóinak az örökös árnyékot vető, ég felé nyújtózkodó fák, s nagyobb esőzések idején a vízzel megtelt pince kiszívása-takarítása, és a D lépcsőház bejárata előtt a nyári záporok összegyűlt vizében sem öröm tapicskolni, noha ezt egy kis hozzáértéssel és felelősséggel lehetne korrigálni. Sorjáznak a panaszok a havi számlán feltüntetett tételek jogosságára, helyes vagy nem helyes felhasználására, ezek eltitkolására. A legjobban mégis az fáj a lakóknak, hogy a mostanra lemondott elnök lekezelően, arrogánsan beszél(t) a hozzá fordulókkal, senkivel nem állt szóba a közös gondokról-bajokról, és hatalmát is átmentette, pénzes funkcióját feleségének adta át. Hát ezért szeretnének új választást, amelyen győzzön a panaszosok által javasolt személy, akiben ők megbíznak, akit ellenben nem fogadott el a hivatal. Az elnökjelölt ugyanis, akit a kevesek szeretnének, nem a legjobb hírnevű nyugdíjas pedagógusa városunknak.
A polgármester higgadtan próbálta megértetni a majdnem futballcsapatnyi elégedetlen lakóval, hogy neki is megvannak a hivatali korlátai, nem áll jogában önhatalmúlag kinevezni az új elnököt. De ígéretet tett arra, hogy pénzügyi ellenőrt küld a lakótársulás vezetőihez, és a kapott tájékoztatást megfontolva intézkedik.