Akkor huszonnyolc uzoni zsidót vittek el, s közülük csak nyolcan tértek vissza. Írásaihoz gratulált egy 84 éves, Izraelben élő, egykor uzoni túlélő, aki a világhálón olvasta a Háromszéket. Közben a bácsi kiegészítette a Veres Ibolya által a budapesti Holokauszt Múzeumnak gyűjtött adatokat, s építő jellegű, régi adatokat gyűjtő, összeegyeztető kapcsolat alakult ki közöttük. De hamarosan furcsa dolgok történtek levélírónk mobiltelefonjával.
Veres Ibolya közlése szerint SMS-ben egyeztették beszélgetéseik időpontját, aztán a férfi csengetett. Egy idő után egy ismeretlen román hívta egy Orange-számról, s ezt követően sikertelenek voltak az SMS-ei: függőben maradtak, az Izraeelből érkezőket nem fogadta a készülék. A telefont bevitte a szaküzletbe, ahol szétszedték, összerakták, s utána megindult, de mindössze öt napig működött. Akkor szolgáltatót cserélt, Vodafone-kártyát vásárolt. Két- napi működés után ott is elromlott a rendszer. A szaküzletben felfedezték, hogy az izraeli szám tiltólistára került. Ki tette oda? – teszi fel a kérdést a panaszos, mert ő nem. Újabb kétnapi működés után a telefon teljesen összezavarodott.
Veres Ibolya egyértelműen arra gyanakszik, azért teszik ezt vele, mert a zsidókérdéssel foglalkozik. Felháborodottan jelenti ki: figyeljenek meg, de ne avatkozzanak a magánéletembe! Életében tiszteletben tartotta a törvényeket, semmi rosszat nem tett, miért zavarják? – teszi fel a szónoki kérdést. Panaszát a rendőrségen is iktatta.