El is mentem a hivatalba, ahol tudomásomra hozták, hogy csak három hét alatt készül el. Sürgősségi eljárást kértem, de közölték, hogy azt csak az igazgató úr hagyhatja jóvá, aki éppen nincs bent.
Két óra elteltével visszamentem, hogy kihallgatást kérjek Tok László igazgató úrtól. A kihallgatás nem az irodájában történt, ahogy én azt egy hivatalban elvártam volna, hanem kint, a teremben, "közönség" előtt. Az igazgató úr köszönés nélkül kiviharzik az irodájából, és azt kérdezi, családnevemet említve: hol az a bizonyos... Már a fogadtatás is megalázott, de a folytatás! Indoklásom meghallgatása nélkül visszautasított Tok úr, mondván: ha három éve nem volt sürgős, akkor most miért az. A magyarázatot is megkaptam: nem azért, mert ennyi ideig nem jártam haza, hanem azért, mert "maga trehány". Ettől a szusz is bennem rekedt. Édesapám mögöttem hallgatta egyelőre egyoldalú beszélgetésünket, és közbeszólt, hogy éppenséggel ilyen jelzőket azért ne használjon. Én is kértem az igazgató urat, hogy felnőttek vagyunk, beszéljünk egymással tisztességesen, nem illik a hivatalhoz ez a hangnem. Akkor "maga hanyag", felelte. Megkérdeztem: nincs jogom sürgősségi eljárást kérni? Azt válaszolta: nekem kötelezettségeim vannak és nem jogaim.
Felháborító egy közintézmény élén álló vezető ily kiábrándító és parlagi viselkedése, ráadásul személyazonossági igazolvány nélkül távozom szülővárosomból. Én is hivatalban dolgozom külföldön. Ha úgy viselkedem, mint Tok úr, csak egy napig lett volna munkahelyem egy közintézményben.

B. Kinga volt sepsiszentgyörgyi lakos