Harmadízben szerveztek nemzetközi szobrászati alkotótábort Sepsiszentgyörgyön, az Erzsébet parkban készített műveket már elhelyezték a megyeszékhely zöldövezetein. A kéthetes rendezvény nem csak a közös és nyilvános alkotómunkára biztosít lehetőséget – az érdeklődő városlakók ugyanis lépésenként követhetik, amint szoborrá változik egy-egy cserefatörzs –, hanem a fiatal szobrászok stílusa, szemlélete, köztéralakító készsége életképes alternatívát jelent a fát másképpen, grandomániás késztetésből használók terjeszkedésével szemben.
Közel két hétig kalapálás, motorfűrész hangja hallatszott a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból, s a kíváncsiskodók láthatták, hogy a fák koronája alá berendezett szabadtéri szobrászműteremben miként dolgoznak a művészek, a jobbára tömbházak közötti zöldövezetekre elképzelt alkotások a városlakók szeme láttára készültek el. A július 11–23. közötti szobrásztábor idei mottója a megyeszékhely évfordulójához kötődően mindössze három számjegy: 550, a rendezvényen nyolc művész – Bara Barnabás, Berze Imre, Éltes Barna, Hosszú Zoltán, Madaras Péter, Pokorny Attila, Sipos István Márton és Yasushi Koyama – vett részt, a japán vendég kivételével mindannyian székelyföldiek, továbbá művészettörténészként jelen volt Vécsi Nagy Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa is.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész szerint a sepsiszentgyörgyi szobrásztábor a romániai magyar képzőművészeti színtér egyik legfontosabb pontja. Képzőművészeti szempontból Sepsiszentgyörgy nem kisváros, hanem egy nagyon jó hagyománnyal rendelkező hely – teszi hozzá. Hogy fából dolgoznak, ez is kötődik a hagyományhoz, mert a fa megmunkálását itt szinte a gének hordozzák – hangsúlyozza. "Én kimondottan irigylem a szentgyörgyieket ezért a szobrásztáborért, mert manapság általában tematikus, megemlékező köztéri szobrokat állítanak, mert arra van megrendelés. Egy közösségnek általában az jut eszébe, hogy van egy híres szülötte, egy szentje, egy királya, akinek szobrot állít; nagyon ritkán mondják azt, hogy egy szobrot akarnak azért, hogy vizuális értelemben javítsa a környezetet". Vécsi Nagy Zoltán nagyon fontosnak tartja ezt a tábort, hiszen urbánus környezetbe kerülnek be az anyagában is a természetet, a falusi életet, a régi hagyományos mesterségeket felidéző munkák; a fának – ha szoborrá válik és betonkörnyezetbe kerül – további életet biztosít a szobrász, az örök élet modellje lesz. Már van egy szentgyörgyi faszobrászati stílus vagy szellemiség, ezek az organikus alkotások hozzánőnek a térhez, a művészek "a szobrászat sajátos nyelvén hozzátesznek valamit a világhoz" – vélekedik a művészettörténész.
Éltes Barna, a szobrásztábor kurátora, szervezője úgy véli, már érzékelhető a különbség az eddigi rendezvényekhez képest, mostanra folyamatról beszélhetünk, az előző évekhez viszonyítva nagyon sok szempontból jobbá vált a szobrásztábor. Most az alkotók a város ötszázötvenedik évfordulójához kötötték munkáikat, saját szobrának a Születés címet adta. "A fának, amiből ez készült, kilencven, száz év szükséges, hogy ekkorára nőjön, most két hét elegendő volt arra, hogy ebből elkészüljön az alkotás; jövőbe mutató, kinövő formákat lehet látni, abból a meggondolásból kötöttem ezt az ötszázötvenhez, hogy 550 év múlva majd meg tudják ünnepelni az 1100. évfordulót is." Mint mondja, az organikus formát geometrikus elemekkel törte meg, mint egyfajta építőelemek vagy ablakok jelennek meg, a felfelé ívelést, a felfelé történő építkezést szimbolizálva. A szobron lévő kis ablakkal a szomszédos tömbházak ablakaira reagál, mert minden alkotó a környezethez komponálta szobrát, figyelembe vette, hogy a szomszédságában áll egy olyan formájú épület vagy fa, amit érdemes felhasználni munkájában, ezért "organikusan simulnak, illeszkednek a környezethez". Azért lényeges, hogy nem figuratív szobrokat, antropomorf formákat készítenek, mert az arra járók megállnak, gondolkodnak az alkotásokon, a kapcsolódásokon, "ez már nagy dolog, ezáltal adhatunk többet, hiszen ez egy állandó kiállítás, amit látnak az emberek".
A korszerűség, a másság ízét hordozó alkotások vállalható alternatívát kínálnak a populáris, funkciótlanságuk miatt közönséges giccsbe hajló, ám térségünkben mégis szaporodó köztéri faragványokra.
