A hatalmas jurta gerincoszlopaival és szakrális kőasztalával képezte azt a központi magot, amelyet szekértáborszerű alakzatba szerveződve öleltek körül a hatalmas területen elhelyezett sátorsorok. A látványélményt summázva, ami ennek a felhozatalnak külön értéke, hogy itt a főtémához – a Székely Vágtához – igazodott minden. Ilyen egyértelmű üzenetet hordozó, az értékmentés igényét sugárzó vásáros kiállítást eddig nem is láthattunk. A szakmai felügyeletet biztosítók, a szervezők és a megyei művelődési központ szakirányítói ezúttal kiváló munkát végeztek.
Igazi míves felhozatal volt a lószerszámokból, lovas kellékekből és eszközökből, ezek minden ága-bogából Székelyföld egész területéről. A különböző stílusú és típusú nyergektől a kötőfékig, székely és huszárruhákig, sőt, a hagyományos szövés-fonás útján előállított szövetekig és vásznakig minden megtalálható volt. Cipészek, szabók mutatták be mestermunkájukat. Az ilyen kínálatbőség láttán szokás mondani, hogy ott mindent lehet kapni, mint Bécsben, ahol még balkezes borsikanyelű ostorral is kiszolgálnak, ha valaki ilyent kér. Egy tisztes korú góbé éppen a Székelymagyar Vágtához illően bojtozott és szalagozott ostorokat árult. A csernátoni Haszmann Pál Múzeum múzeumi arcéléhez híven a ló A magyar nemesi címerekben témájú kiállítást, archív ló- és lovas fotókat, huszárfotókat mutatott be. Régi nyergek, zablák, kengyelek, még béklyók is voltak garmadával, amelyeket, Istennek hála, ma már száműztek a lovasok. A kiállított szekerek, a mezőgazdaságban és állattenyésztésben használt szerszámok és eszközök a dolgos ember világa felé kanyarították az érdeklődést. Az étel- és italkínálat kívánatosan székelyes és magyaros, hungarikumokat bemutató volt. Még a Kis-Küküllő menti Borlovagok sátra is, amely előtt beöltözött borlovagok kínálták a mennyei nedűt. Az Incitato Lovas Művésztábor kiállítással jelentkezett, a központi térplasztikai alkotás oszlopait ölelték körbe a lovas festmények és grafikák.
És a feliratozás! Ennyi esztétikusan míves és főleg anyanyelven vagy ezen a nyelven is reklámozott portékát aligha kereshetnénk egyéb vásáros helyeinken, ahol tombol a giccs és az ízléstelenség, a bóvli, az olcsóság. A Helyi termék, a Székely termék felirattal sűrűn találkoztunk.
A kínálat és a kiállítások összképéhez tartozik az is, hogy ez a rendezvény nem volt rikítóan és rikácsolóan székelykedő vagy magyarkodó, hanem tartalmával és a maga formavilágával emelkedetten kulturáltnak bizonyult. A szervezőknek sikerült a rossz értelemben vett vásáriasságot kiszűrniük, s ezzel mércét állítottak a falunapoknak is.