Farcádi Botond
Az oktatási reformra vonatkozó törvénycsomag vitájának elhalasztása, valamint a kabinet felelősségvállalása a választási reformért tükrözi, mennyire felemás helyzetben van az RMDSZ a kormányon belül.
Miközben az EP-választásokra készülő szövetség vezetői a kormányzati részvétel korlátlan előnyeiről próbálják meggyőzni választóikat, útjavításokkal, sztrádaépítéssel, iskolák felújításával példálózva, néha-néha kibújik a szög a zsákból, és világossá válik: a politikai célkitűzések többségének megvalósítására esély sincs. És még csak nem is területi autonómiáról vagy önálló székelyföldi régióról beszélünk, hanem olyan ,,apróságokról", mint hogy a magyar diákok anyanyelvükön tanulhassák Románia földrajzát és történelmét, a román nyelvet pedig külön tanterv alapján oktassák. A román sajtó szerint a kormány Markó Béláék nyomására halasztotta el a jogszabálycsomag vitára bocsátást.
Az eset két dologra világít rá: az RMDSZ-nek rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel nyomást gyakorolhat koalíciós partnereire. Ugyanakkor azonban a szövetség késve látott hozzá az érdekérvényesítéshez: erélyesebb fellépéssel a törvénycsomagba jóval korábban is bekerülhettek volna az említett jogokat biztosító cikkelyek, és ezzel talán elejét vehették volna a kampány idején egyre nacionalistább hangot megütő román pártok tiltakozásának.
Ugyancsak az RMDSZ kormányon belüli helyzetét tükrözi a vegyes választási rendszer bevezetéséről szóló törvény. A szövetség ebben az esetben kétszeresen is elérte célját: a vegyes választási rendszer ugyanis a kisebbségek számára is biztosítja a parlamenti képviseletet, és az újraosztott mandátumok révén nem csökkenne az RMDSZ súlya a törvényhozásban, mint megtörténhetne például a Traian Băsescu által szorgalmazott többségi rendszer esetén. Az új tervezet ugyanakkor fenntartja azt a diszkriminatív előírást, miszerint a parlamenti képviselettel nem rendelkező kisebbségi szervezetek csak abban az esetben vehetnek részt a választásokon, ha tagjaik között tudják az illető kisebbség legkevesebb tíz százalékát. Ezen cikkely jelentősen csökkenti annak lehetőségét, hogy az RMDSZ-en kívül más magyar kisebbségi szervezet is versenybe szálljon a parlamenti mandátumokért — nem véletlenül fogadták el éppen a 2004-es választások előtt, megakadályozva, hogy a magyar ellenzék jelölteket állíthasson.
Az oktatási és a választási jogszabály sorsa azt jelzi tehát, hogy a szövetségnek van ugyan hatalma, az érdekképviselet azonban valahogy mégis hatékonyabb, ha nem az erdélyi magyarságról, hanem saját szervezetükről van szó.
