Hogyan zajlik Döhöm vezetésével egy szótörlő óra, miért énekelnek olyan különösen a margitszigeti rigók, miután elkezdték utánozni Sz. Ernő költőt? — ezekre és más kérdésekre kaphatott választ, aki tegnap az árkosi Szentkereszthy-kastélyban részt vett Szőcs Géza Limpopo című regényének bemutatóján.
A felolvasott részek hűen illusztrálták a Limpopo hangulatát: a regény tulajdonképpen egy strucckisasszony naplója. A fiatal Limpopo a strucctelepen élve lassan kezd ráébredni arra, hogy talán nem véletlenül van a struccoknak szárnyuk. A szabadság, a repülés és a haza (talán Limpopo, a struccok őshelye, paradicsoma) utáni vágya teszi őt végül forradalmárrá a strucctelepen élő szárnyasok között.
Nem véletlen hát, hogy a felolvasás előtt Szőcs Géza is előrevetítette a potenciális olvasói értetlenséget. ,,Mit akar itt ez az író holmi struccokkal, hát azt hittük, komoly ember" — idézte fel a lehetséges ellenvetések egyikét, a közönség azonban önfeledten élvezte a strucctársadalom életének az emberek világával is egybevágó elemei bemutatását. Az allegorikus értelmezési lehetőséget firtató kérdésre pedig Szőcs Géza leszögezte: meggyőződése, hogy a dolgok önmagukban is lehetnek érdekesek, mindenféle másodlagos vagy szimbolikus értelmezés nélkül.
