Az eltartási szerződés által az eltartottnak nevezett szerződő fél az eltartónak nevezett másik szerződő félnek elidegeníti a tulajdonában lévő dolgot vagy dolgokat, vagy egy pénzösszeget ad (esetleg mind a kettőt), aki kötelességet vállal arra, hogy az eltartottnak élete végéig természetben biztosítja az eltartását, és a halála után eltemeti.
Az eltartási szerződéssel a dolgait elidegenítő, esetleg pénzösszeget adó szerződő fél olyan kikötést is tehet, hogy az eltartott ne ő, hanem egy általa meghatározott más személy legyen. Jellemzői
Az eltartási szerződés visszterhes, véletlenre alapozott, kétoldalú, tulajdonátruházó, megegyezésen alapuló, meg nem nevezett szerződés.
Visszterhes szerződés, mert megkötésével mind a két fél ellenértéket, ellenszolgáltatást kap.
Véletlenre alapozott szerződés, mert az eltartás időtartamát nem ismerve, ismeretlen az eltartás értéke, amely lehet több, de kevesebb is, mint az eltartásért kapott dolgok vagy pénzösszeg értéke.
Kétoldalú szerződés, mert megkötésekor mind a két fél kötelességet vállal.
Tulajdonátruházó szerződés, mert azok a dolgok, amelyekre a szerződés vonatkozik, az eltartott tulajdonából az eltartó tulajdonába kerülnek.
Megegyezésen alapuló szerződés, mert az írott forma és a felek aláírása igazolja a megkötését, feltételeinek kölcsönös elfogadását.
Meg nem nevezett szerződés, mert tartalmát a jelenleg életben lévő jogi normák külön nem szabályozzák.
Az érvényesség feltételei
A szerződés érvényességének a következő feltételei vannak:
– a szerződő felek szabad akarata
– a felek szerződéskötésre vonatkozó cselekvőképessége
– a szerződés tárgyát képező ingó vagy ingatlan javaknak polgári forgalomban kell lenniük
– a szerződés jogalapjának jogszerűnek és erkölcsösnek kell lennie
– formáját tekintve megegyezésen alapul, de ha a szerződés tárgyát ingatlan képezi, közjegyző által hitelesített formában kell megkötni.
A szerződő felek kötelességei
Az eltartott köteles:
– átadni a szerződéssel elidegenített javakra vonatkozó tulajdonjogot
– garanciát vállalni a szerződés tárgyát képező dolgokra vonatkozóan, ha egy harmadik személy vagyoni pert indít
– garanciát vállalni a dolgok rejtett hibáiért.
Az eltartó köteles:
– a szerződésben meghatározott időben és helyen természetben biztosítani az eltartást, vagyis élelmet, ruházatot, gyógyszert, takarítást, közköltségek kifizetését és mindent, ami egy személy eltartását jelenti
– az eltartottat halála után a szokásnak megfelelően eltemetni.
A szerződés felbontása vagy az eltartási kötelesség átalakítása egyenértékű kártérítéssé
Ha az eltartó nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelességeket, az eltartottnak joga van az illetékes bírósághoz fordulni, és az esetnek megfelelően kérni:
– az eltartási kötelesség átalakítását az eltartással egyenértékű kártérítéssé, kötelezve az eltartót az eltartással megegyező hónaponkénti pénzösszeg kifizetésére (Polgári Törvénykönyv, 1075. szakasz)
– a szerződés felbontását (Polgári Törvénykönyv, 1021. szakasz).
A bíróságon az eltartottnak bizonyítania kell, hogy az eltartása nem megfelelő, vagy az esetnek megfelelően azt, hogy nem biztosítják az eltartását. Bizonyíték hiányában, illetve, ha bebizonyosodik az eltartott vétke, aki különböző okokra hivatkozva visszautasítja az eltartást, azt remélve, hogy ezzel eléri a szerződés felbontását, a bírósági keresetet visszautasítják. Ha a szerződés felbontására vonatkozó keresetet a bíróság jóváhagyta, az eltartónak a szerződés alapján kapott javakat vissza kell adnia az eltartottnak. Ebben az esetben az eltartó nem kapja vissza a szerződés felbontásáig nyújtott eltartás ellenértékét. Ha a bírósági per ideje alatt az eltartott meghal, a pert örökösei tovább folytathatják. Mivel az eltartásra vonatkozó jog személyes jellegű, és az eltartott halálával megszűnik, az örökösök azt nem kérhetik, hogy őket is eltartsák.
Segítség a szerződés megkötésénél
Az idős személyek társadalmi segélyére vonatkozó 2000/17-es újraközölt és módosított törvény 30/2-as szakasza értelmében azok az idős személyek, akik eltartásukat egyes dolgaik eladásával akarják biztosítani, a szerződés megkötésénél kérhetik a lakhelyük szerint illetékes helyi tanács gyámhatóságának segítségét. E törvény 1. szakaszának 4. bekezdése értelmében idősnek azt a személyt tekintik, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt.
(A szerző jogtanácsos)
