A Székely Vágta szívet melengető közösségi élménye után alig néhány nappal újabb esemény okán kerülhet a figyelem középpontjába a közösségért, azaz az önmagunkért való cselekvés fontossága.
Az első háromszéki vásárlói Közösségi Kártya mai bemutatása olyan folyamat kezdetét jelentheti, amelynek során fokozatosan kristályosodhat ki bennünk a felismerés: mindennapi életünk kisebb-nagyobb momentumainak tudatos irányítása közvetlen hasznunkat eredményezi.
Olyan időket élünk, amikor többségünk egyre vékonyabb pénztárcával indul vásárba. Ennek megfelelően döntéseink egyik legfontosabb irányítója a vételár, s ezen bizony csak nagy erőfeszítésekkel tudunk túllépni. Egészen más típusú tartalékokat vagyunk kénytelenek mozgósítani, hogy a tudatosan élő és cselekvő lény mögé szorítsuk a bennünk szűkölő kisembert. A közösséghez való tartozás tudatos megélése nem pusztán elhatározás kérdése, de annak elengedhetetlen feltétele. Ezért miközben gyors fejszámolást végzünk a különböző boltok árkínálata közötti különbség megállapítására, tekintsünk szét. A körülöttünk rajzó köpenyes emberek csupa ismerőseink, akiket már az utcán, civilben is felismerünk. Ők azok, akiknek munkahelyét, önbecsülését a mi vásárlásaink, szolgáltatásaik igénybevétele is fenntartja. És ők azok, akik – az egyre ritkuló kivételeket leszámítva – kedvességükkel, mosolyukkal a mi hangulatunkat is karbantartják.
Közösségi tudatosságunk izmosodását nagyban elősegítheti, ha közvetlen vásárlói gondoskodásunk eredményeit mindennapjaink egyre élhetőbbé válásában is viszontláthatjuk. Ha apró lejeink hasznát civil szervezetek nevelő tevékenységében, gyermekeink fejlődésének növekvő támogatásában érzékeljük. Ezért jogos az átláthatóság, a nyomon követhetőség iránti igény is.
A hajdani székely rendtartó közösségek visszaállítása ma már nem több szép álomnál. Erkölcsi érzékünket, emberi tartásunkat sok minden tette próbára az elmúlt évszázadban, a globalizált világ tudatos értékhígító tevékenysége megtette a hatását. A közösség törvényeket állító, azokat számon kérő ereje, tagjainak összefogása azonban feltámasztható. De legalábbis kötelességünk megpróbálni – például azzal, hogy minél többen vesszük majd igénybe a Közösségi Kártyát. Mert a jókedvű adakozót nem csak az Úr áldja meg, de az a világ is hálás lesz neki, amelyet ily módon építhetünk fel.
