Eseménydús ősznek néz elébe a világgazdaság: jó eséllyel megismétlődik az amerikai adósságcsökkentésről folytatott, nemrég csak a fizetésképtelenség közvetlen veszélyének árnyékában felfüggesztett vita, kedvezőtlen esetben pedig nagy eurózóna-tagállamok finanszírozása inoghat meg.
Csak a legfontosabb döntések halogatására volt elég az amerikai adósságvitában megkötött alku, ezért a washingtoni politikai elit ősszel kénytelen lesz újra nekikezdeni az elmúlt hónapokban látott egyezkedésnek. A New York Times szerint ez nem csak a pártok és Barack Obama elnök hazai népszerűségének, de az USA külföldi imázsának is sokat ártott – ráadásul világszerte nyugtalanná tette a befektetőket. Hogy a nemzetközi pénzvilág mennyire nem elégedett, a republikánus és több ország devizahitelesei közvetlenül megtapasztalhatták: soha nem látott szintre erősödött a svájci frank.
A drasztikus frankerősödés a pesszimista nemzetközi befektetői hangulatra vezethető vissza. A piaci szereplők nem látják a hosszú távú megoldást az amerikai és európai adósságválságra, ezért a legbiztonságosabbnak tartott célpontok felé veszik az irányt. Ezek közé tartozik az arany mellett a svájci frank.
Újratárgyalási kényszer
Az amerikai megegyezés értelmében az államadósság-plafont most 900 milliárd dollárral emelik meg, ez nagyjából fél évre elég, így hamarosan újabb emelésre lesz szükség. Kitűztek egy 900 milliárdos, tízéves kiadáscsökkentő programot is. Ha az e célra felállítandó kétpárti bizottságban az év végéig sikerül ehhez még 1500 milliárdot hozzácsapni, akkor a plafon is ugyanennyivel emelkedik. Ha nem, akkor csak 1200 milliárddal, és automatikusan társul mellé egy hasonló méretű, a védelmi és a szociális kiadásokat is mérséklő csomag.
A valódi megoldás felelőssége tehát a leendő tizenkét tagú bizottságra hárul. Ez lehetővé teszi, hogy a republikánusok továbbra is ragaszkodjanak az adóemelés, a demokraták pedig a szociális kiadások megvágása nélküli hiánycsökkentő módszerekhez – azaz megint nehezen feloldható konfliktusba bonyolódjanak. Erre utalt a fenntartható szövetségi költségvetésért küzdő független civil szervezet, a CRFB elnöke, Maya MacGuineas, amikor a Wall Street Journal üzleti lapnak nyilatkozva óriási elszalasztott lehetőségnek nevezte a vita lezárását.
Viszonylagos nyári nyugalom
A végül feloldott amerikai politikai patthelyzet a napokban valamelyest elhomályosította az eurózóna adósságválságát, de van rá esély, hogy a július közepén elfogadott második görög mentőcsomagot hamarosan újabb tagállam vagy akár tagállamok krízise követi. A három legveszélyeztetettebb ország Ciprus, Olaszország és Spanyolország, szakemberek szerint utóbbi kettő bajba kerülése katasztrófával érne föl.
"Az újabb görög mentőcsomag után most nehezebb megítélni, de ősszel valószínűleg tisztábban lehet majd látni, hogy mekkora veszélyben van az eurózóna többi, úgynevezett perifériaországa. A viszonylagos nyári nyugalom után ugyanis vélhetően nagyobb lesz a piaci nyomás, hiszen az elfogadott intézkedések a görög válságot is csak időlegesen csillapítják" – mondta el az origo.hu érdeklődésére Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója.
Hiányzó politikai akarat
A spanyol és az olasz adósságállomány között nagyságrendnyi a különbség, előbbi körülbelül 650 milliárd, utóbbi 1850 milliárd eurót tesz ki. A spanyolok esetében, ha külső segítségre lenne szükség, csak az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) nevű mentőalap bővítésével lenne megoldható. Erre azonban egyelőre nincs valós politikai akarat, mivel egy ilyen lépés az alap hiteleire garanciát vállaló tagállamok terheit növelné.
Az olaszok adóssága ugyanakkor olyan tetemes, hogy feltehetően nem is lehetne az EFSF-et számukra elégséges mértékűre bővíteni. Ha az olaszok is bajba kerülnének, akkor a közösen garantált eurókötvény bevezetése jelenthetne megoldást, erre azonban jelenleg még kisebb a politikai akarat.
Célponttá válhatnak
Rossz piaci hangulatban, a gazdasági kilábalás lelassulásával könnyen piaci célponttá válhatnak a túl nagy államadósságot cipelő újabb országok. Annál is inkább, mivel az eurózóna vezetői által két hete elfogadott görög csomag valóban kizárólag Görögország megsegítését tűzi ki célul. Hogy mennyire reális veszély fenyegeti Spanyolországot vagy Olaszországot, az ősszel, a piaci aktivitás fokozódásakor derülhet ki. E két állam kedvező esetben elkerülheti, hogy külső segítséget kelljen kérnie, hiszen költségvetési helyzete messze nem annyira fenntarthatatlan, mint Görögországé. Az olasz államadósság ugyan hatalmas, a GDP 120 százaléka körüli, de nagy részben belülről finanszírozzák. Emellett a folyó hiány alacsony, az államadósság kamatterhe nélküli, úgynevezett elsődleges egyenleg többletet mutat, a költségvetés gyenge növekedés mellett is kordában tartható.
Annyira rossz reálgazdasági környezet, mint Görögországban, egyetlen más eurózóna-tagállamban sincs. Ott ugyanis nem működik fejlett exportágazat, a gazdaság az európai növekedés megindulásával sem mozdulna meg. Ha nincs növekedés, akkor a hiánycsökkentés vagy a munkanélküliség mérséklése is sokkal nehezebben oldható meg. Ettől azonban a mediterrán térség egyéb országaiban is jelentkezhet még adósságprobléma.
További kiigazító intézkedésekre vélhetően akkor lehet szükség, ha a rossz növekedési adatokkal párhuzamosan esetleg a spekulánsok részéről támadás indul az említett két ország ellen. Az eurózóna a megelőzés érdekében annyit tehet, hogy tovább bővíti az EFSF-et és fokozza a tagállamok fiskális (költségvetési) integrációját, de erre egyelőre kevés az esély. Egyes szakértők szerint az eurózóna gondjaira a jelenlegi helyzetben csak az IMF mintájára szabott európai valutaalap létrehozása lenne jó válasz, erre megfelelő támogatottság esetén fél év is elég lehetne. (az origo.hu alapján)
