A G7 országainak vezetői (Egyesült Államok, Német­ország, Japán, Franciaország, Egyesült Királyság, Olasz­ország és Kanada) folyamatosan egyeztették "óráikat", a világ 19 gazdaságilag legfejlettebb országát és az EU-t tömörítő G20 pedig videokonferenciát tartott vasárnap reggel. Franciaország és Németország is megszólalt az adósságválság ügyében: a két európai hatalom vasárnap fordult Rómá­hoz és Madridhoz, hogy késlekedés nélkül tegyenek eleget ígéreteiknek a krízis tovagyűrűzésének megállítása érdekében.
Abban ugyanis többnyire mindenki egyetért, hogy nem az Egyesült Államok leminősítése, sokkal inkább az eurózóna problémái adnak okot a további aggodalomra. Amerikában viszonylag biztonságos a helyzet, az euróövezetben azonban sokkal nagyobb a kockázat, újabb államok gazdasága omolhat össze. Az összkép azért talán itt is jobb, mint amilyennek tűnik, mert van kész megoldás – az egyik Németország részéről feltételezne még erőteljesebb finanszírozást –, a kérdés csak az, hogy ez politikailag mennyire elfogadható, különösen Berlin számára. No meg az is, hogy Svájc milyen mértékben hajlandó "önmérsékletre" inteni saját harsány valutáját.
Hogy mennyire öngerjesztő ez a válság, ember nem tudná megmondani. Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank vezetője azonban kifejtette: a vágtató árfolyam ellenére a romániai svájci frankos hitelesek korántsem jelentenek akkora fejfájást, mint a magyarországiak. Nem egymásnak kölcsönösen, hanem ki-ki a maga kormányának. Az okfejtés akár helytálló is lehet, ha a dolgot arányaiban nézzük. Csakhogy a hazai svájci frankosok törlesztő részletei ma már 60–70 százalékkal haladják meg a kezdeti szintet, és ezt csak nagyon kevesek bírhatják hosszabb távon.
A főbankár hozzáállása kísértetiesen hasonlít a román politikusok 2009-es kezdeti nyilatkozataihoz, amikor dagadó önbizalommal bizonygatták, hogy a válságnak esélye sincs begyűrűzni Romániába. Azóta, mint tudjuk, némileg változtak a dolgok. S most félő, ismét beleléphetünk ugyanazon folyóba.