Az államfőnek ismét alkalma adódott közölnie népével, milyen zseniális mentőintézkedéseket vezetett be az általa irányított Boc-kormány, hogy megelőzze azt a pénzügyi, gazdasági csődöt, mely 2009-ben Romániára várt.
Egy kalap alatt elismételhette az elmúlt hetekben oly gyakran hangoztatott jelmondatát: óvatosság mindenekfelett.
Ami azt jelenti, hogy két kedden nem számíthatunk fizetés- és nyugdíjemelésre, még az inflációs rátával sem próbálják kiigazítani a jövedelmeket, mert úgymond megingott a világ bankrendszere. Szemmel látható kárörömmel közölte, a válság első szakaszában az összes állam rossz stratégiát alkalmazott, öntötték a pénzt az amúgy is költekező, drága pénzintézetekbe, s nem végezték el azt a strukturális reformot, melyre a jelek szerint rászorultak volna. Hogy Románia e tekintetben jobban állna, s a válság minket elkerülne, nehéz elhinni, de az tény, hogy miután az első krízis pusztító hatását, úgymond, a lakosság jövedelmének megrövidítésével győzték le, a második szakaszban kénytelenek lesznek mérsékelni a költekező állam kiadásait. Kevesebb parkot építenek majd falvakon, nem szórják a pénzt szökőkutakra, aranyozott órákra, ritka virágokra, fákra, díszhalakra, fekete és fehér hattyúkra, sípályákra és -felvonókra, hanem megpróbálnak végre olyan beruházásokat végezni, melyek – mint például az autópályák – hosszú távú hatással lesznek az ország fejlődésére. Ha lenne eszük, a mezőgazdaságot is támogatnák, az élelmiszernek mindig is keletje volt és lesz a világpiacokon, de e téren folyamatos a közöny, s bizonyára még jó néhány esztendőnek el kell telnie, míg erre rájönnek.
Traian Băsescu újra elmondhatta, milyen elképesztően nagy áldozatot hoz a román állam, hogy kifizesse a közalkalmazottak éhbérnek is tekinthető havi fixét, s hogy biztosítsa az öregek ugyancsak szégyellni valóan alacsony nyugdíját. Miközben sorolgatta a milliárdokat, melyek hibádznak a nagy szociális ellátórendszerekből, megfeledkezett arról, hogy kétezer közepéig valamennyinek szükségleténél nagyobb bevétele volt, s azt az állam ahelyett, hogy tőkésítette volna, elpancsolta. S ha aprópénzre szednénk, lehet, hogy kiderülne, még ma is az állam tartozik a nyugdíjasoknak, betegeknek és munkanélkülieknek, nem fordítva.
Nehéz időket jósol a nagy államférfi. S nyugi-nyugizgat.