Egy öreg barátom, aki az ötvenes évek elején egy deltához közeli, Duna menti lágerben raboskodott, elmesélte, hogy néhány éve egy öreg ortodox pappal és egy lipován halásszal – egykori rabtársaival – visszamentek, de nehezen tudták azonosítani a láger hűlt helyén egykori barakkjuk pontos helyét...
...ugyanis a környék gyűjtögető lakói a láger hatvanas évek eleji bezárása után úgyszólván mindent elvittek, még a betonoszlopokat is kiásták. Hosszas tanakodások, méricskélések után körülbelül azonosították egykori szenvedéseik helyét, és levizelték. Mit csináltak? – kérdeztem a barbár cselekedettől megütődve. Megismételte, s akkor döbbentem rá, így akartak valahogy szabadulni a rájuk zuhanó múlt nyomasztó emlékeitől. Ellenpélda az az evangélikus templom, amelyet az ugyancsak deltához közeli falu német lakosai hagytak el a visszavonuló német csapatokkal távozva 1944 nyarán. Itt minden "úgy" maradt, még a pap hanyagul a szószékre hajított palástja is, ahogyan az árkosi kastély Istálló Galériájában néhány éve egy döbbenetes fotókiállításon is látható volt, a fotográfiák a romtemplom mai, nyomasztó állapotát mutatták... A környék istenfélő népe nem lopott az Isten házából.
Ez viszont, úgy tűnik, mára már nem érvényes. Legújabban már templomokból is lopják a harangokat, igaz, nem a deltában és Dobrudzsában. S lopnak úgyszólván mindent, vasúti sínektől luxusautóig, egyre több a bankbetörés, a fegyveres rablás – minap például 23 kilogramm arany ékszert loptak el a Bukarest–Piteşti autópályán. Lopnak a földekről is, még elevenen él bizonyos gazdaszellemű gyűjtögetőkben a szocializmus szép szokásainak emléke, amikor a kollektív földjéről nem volt bűn lopni. Most viszont a gazdák földjeiről lopnak, ami évről évre bizonyos falvakban kiveri a biztosítékot, s igyekeznek – a rendőrségben nem nagyon bízva – maguk tenni igazságot, megbüntetni a tolvajokat. Időnként, ahogyan a kilencvenes évek végi hadrévi eset is bizonyította, rá is gyújtják a tolvajokra házaikat.
De a nagy kérdés, miért nem bíznak a rendőrségben?! Hiszen a rendőrség – ahogyan Igaş belügyér bizonygatta – igenis, legtöbb esetben teszi a dolgát. S a dolga az, hogy elkapja a tolvajokat, a gyilkosokat, a csalókat, a csencselőket, a betörőket, a csendháborítókat stb. Vannak viszont esetek, és például a szerteágazó dettai ügy a legújabb bizonyíték, amikor ez nem pontosan így történik. Amikor a rend védelmére felesküdött rendőrség tagjai egyszerűen szemet hunytak, amikor szemük láttára néhány egyén tőrökkel és szamuráj kardokkal támadt rá néhány másik egyénre. Igaz, kiderült azóta, hogy ők sem ma született bárányok, két banda összecsapásáról volt szó, a kárvallottak nem akartak a polgármester sokáig szökésben lévő, azóta elkapott fia és klánja számára ún. védőpénzt fizetni. De ezek Igaş szerint elszigetelt esetek, nem jellemzőek a rendőrségre. Az eset hátterében a csempészet áll, határszéli kisvárosról lévén szó. Ez pedig nem történhet meg a rendőrség vagy a vámőrség tudta nélkül. Most folyik a vizsgálat, kiderült, az egyik moravicai vámos nemrég helikoptert akart vásárolni.
Hogy a vizsgálat hova vezet, az előzmények ismeretében, sajnos, sejthető, de a vámos helikoptervásárlási szándéka mégis megdöbbentő, mert honnan van egy rosszul fizetett vámosnak helikopterre pénze?