A 2008-as gazdasági válság során több nyugati állam is kisegítette bajba jutott bankjait, és átvállalta adósságaikat. Most az Európai Központi Bank – így az eurózóna egésze – vállalja át a bajba jutott államok hiteleit. Az adósságok tologatása azonban nem jelent tartós megoldást, ezért várható, hogy világszerte beindul az infláció, amin keresztül mindenki részt vállal majd az adósságok csökkentésében.
A hét folyamán kétéves mélypontra zuhant a tőzsdék többsége, miközben világszerte folytatódott a múlt hét végén elkezdődött tőzsdeválság. A tőzsdei zuhanások egyik oka, hogy az európai és amerikai állami adósságok olyan magasak lettek, amelyeket a várható gazdasági növekedés mellett nem biztos, hogy finanszírozni tudnak. A két legsérülékenyebb állam, Olaszország és Spanyolország államkötvényeinek hozamai nőni kezdtek, ezzel tovább nehezítve adósságaik visszafizetését. Az Európai Központi Bank (EKB) ezért folytatta az olasz és spanyol államkötvények vásárlását, a Wall Street Journal amerikai üzleti lap internetes változatának piaci forrásokból származó értesülése szerint. Az EKB akciója a tőzsdék világszerte látható mélyrepülését csak átmenetileg tudta mérsékelni a hét elején, az olasz és spanyol kötvények hozama viszont, a bank szándékainak megfelelően, jelentősen csökkent, olcsóbbá téve a két ország hiteleit.
Adósságvándorlás
Az EKB akciója tulajdonképpen folytatása a 2008-as gazdasági válságra adott világméretű akciónak. A gazdasági válság 2007–2008-as beköszönte óta olyan folyamatok játszódtak le, amelyek tovább növelték az államok egyébként is magas adósságterheit. 2008 ősze után a pénzügyi válságot kezelni, pontosabban a legsúlyosabb hatásaitól a reálgazdaságot megóvni igyekvő államok hatalmas kötelezettségeket és kockázatokat vállaltak egyrészt a nagyszabású bankmentésekkel, másrészt a szintén sok pénzbe kerülő gazdaságélénkítő programokkal. Ezt túlnyomórészt hitelből tették, vállalva költségvetési hiányuk ideiglenes megugrását – abban a reményben, hogy így kevesebb cég szűnik meg, több munkavállalónak marad meg az állása.
Az Egyesült Államokban 2008 őszén 700 milliárd dolláros mentőcsomagot fogadott el a kongresszus a pénzpiacok stabilizálása érdekében, és később más országok is kénytelenek voltak hasonlóan cselekedni, ha kisebb összegekkel is. Nagy-Britanniát és Németországot követte Spanyolország – utóbbi esetében például 90 milliárd euró –, és még Olaszországban is szükség volt egy 10 milliárd eurós csomagra, noha az olasz pénzintézetek elsöprő többsége távol tartotta magát az olyan eszközöktől, amelyek számos nagy banknak óriási veszteségeket okoztak.
2008-ban a bajba jutott bankokat az államok – saját adósságaik növelésével – kisegítették, most az eurózóna egésze az EKB-n keresztül húzza ki a bajból az államokat. "A 2008-as bankmentésekkel és gazdaságélénkítő programokkal a magánszféra adósságát tulajdonképpen nemzeti szintre emelték. Most pedig, például az EKB kötvényvásárlásával vagy az eurózóna leendő közös biztonsági alapjával, az EFSF-fel nemzetek fölötti szintre próbálják emelni. Ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy a problémák eltűnni látszanak, miközben csupán porlasztják őket" – fogalmazott az origo.hu-nak Pálmai-Pallag Dávid, a Raiffeisen Bank állampapír-kereskedője. Mint ismeretes, a hamarosan felálló, 440 milliárd eurósra tervezett EFSF az eurózóna finanszírozási gondok miatt bajba kerülő tagjainak lesz hivatott olcsón hitelezni.
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke szerint ugyanakkor az adósság nemzetek fölötti szintre emelése csak akkor működhetne jól, ha az euróban a jelenleginél sokkal nagyobb lenne a bizalom. Elképzelhetőnek tartja, hogy lassan beindul a világinfláció.
A megoldás része
"Az adósságkrízis úgy keletkezett, hogy elsősorban a gazdag és fejlett országok elbízták magukat a tartósan alacsony kamatok miatt. A felhalmozott tartozásokat végül valakinek ki kell fizetnie, és ezt valószínűleg az állampolgárok fogják megtenni" – tartja Bod Péter Ákos. – "A pénzt direkt módon adóemeléssel lehet elvenni, de ezt nem szívesen választják a politikusok. A másik módszer a jegybankok által egyébként fékezni próbált infláció felpörgetése."
A világméretű eladósodottságot nem lehet gyorsan megszüntetni anélkül, hogy valamilyen merőben igazságtalan módszerhez folyamodnánk, a lehetőségek közül pedig a legmegfelelőbbnek az infláció óvatos felpörgetése tűnik. Ez már Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora napokban közölt, a kanadai The Globe and Mail nevű lapban megjelent írásának központi gondolata. Rogoff szerint a pénzromlás mesterségesen 4–6 százalékosra gyorsítása kétségkívül méltánytalan és önkényes módja a jövedelmek megtakarítóktól adósok irányába történő mozgatásának, de ez a folyamat mindenképpen le kell, hogy játszódjék, és ily módon a lehető leggyorsabban túl lehet esni az alacsony gazdasági növekedés időszakán.
A világszerte ismert közgazdász ezzel lényegében azt mondja, hogy az eladósodottság jelenlegi szintje nemcsak, hogy nem fenntartható, de a meglévő adósságok maradéktalan visszafizetése sem reális. Ha pedig a nagy megrázkódtatásokkal járó nyílt államcsődöket el akarjuk kerülni, akkor valamilyen rejtett módon kell megtörténnie a jövedelmek átcsoportosításának. Például inflációval.
A fejlett világban jó ideje sikeresen kordában tartott inflációt megoldásként emlegetni szakmai és laikus körökben sem cseng jól. Rogoff maga is elismeri, hogy ez "eretnekségnek" számít. Az adósságok elinflálása egyet jelentene azzal, hogy a lakosság nem tudja megúszni a hozzájárulást az állam pénzügyeinek rendezéséhez. Igaz, a válság előtti két évtized az olcsó hitel korszaka volt, és a hitelbő időszak a gazdagabb és a szegényebb országokban egyaránt hozzájárult az életszínvonal növekedéséhez, közvetlenül vagy közvetve szinte mindenki haszonélvezője volt. (origo.hu)
