A rendelet a helyi termelés ösztönzése érdekében arra törekszik, hogy átláthatóbbá tegye a vágópontokra vonatkozó élelmiszer-biztonsági szabályokat.
A vágópontokon ezentúl éves átlagban havonta legfeljebb száz sertést, juhot, kecskét, húsz szarvasmarhát, illetve ezek bármilyen csoportosítását lehet levágni, azzal a feltétellel, hogy a fajok kombinációja nem lehet több naponta 2,5 számosállat-egységnél.
A rendelet értelmében uniós szinten a következő normarendszer érvényes:
– felnőtt szarvasmarhák – 1 SZÁ
– fiatal szarvasmarhák – 0,50 SZÁ
– sertések (100 kg felett) – 0,20 SZÁ
– száz kg alatti sertések – 0,15 SZÁ
– juhok/kecskék – 0,10 SZÁ
– tizenöt kg alatti birkák, gidák, malacok – 0,05 SZÁ.
A rendelet értelmében, az állatjóléti és járványtani előírások szerint a vágópontokon egyetlen fedett karámot kell kialakítani – kivéve, amikor a jószágok 50 kilométeres körzeten belülről kerülnek a vágópontra, és a szállítást követően, azonnal levágják.
"A vágóhidakon belül ugyanazok a helyiségek a feldolgozási folyamat több szakaszára is alkalmazhatóak, hűtőberendezés pedig kizárólag abban az esetben szükséges, ha a húst frissen nem dolgozzák fel, illetve a vágást követően nem szállítják el szakszerű tárolásra alkalmas feldolgozóegységbe. Emellett természetesen a helyiségeket úgy kell kialakítani, hogy tisztításuk, fertőtlenítésük könnyedén elvégezhető legyen" – ismertette Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár.
A kis kapacitású vágóhidaknál az állatnyilvántartásra alkalmas rendszerek bevezetése is szükséges, és csak fülszámmal rendelkező jószágok levágása engedélyezett. A rendelet azt is magában foglalja, hogy az üzemeltetőnek a létesítmény területén biztosítania kell egy helyiséget a hatóság kizárólagos használatára, de ez a "helyiség" jelenthet csupán egy zárható szekrényt az üzemeltető irodájában. Az alkalmazottaknak megfelelő körülményeket kell biztosítani, hogy betarthassák a személyi higiéniára vonatkozó előírásokat: öltöző, hideg-meleg vizes mellékhelyiségek.