A falunap a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött, míg az öreg istenházában az ünnepre összeseregletteknek a tiszteletes és a plébános a szeretetről szólt, addig a templomkert előtt gyülekeztek a helyi hagyományőrző huszárok díszes egyenruhájukban, fényesre csutakolt lovaikon, odébb az önkéntes tűzoltók, 1923-ból való zászlajuk megfakult ugyan az idők során, de legidősebbjük oly féltéssel viselte gondját, mint valóságos ereklyének. A templomkertbe bemenni egyelőre nem akaródzott senkinek, csodálták még a falu legújabb ékességét, az épp erre az ünnepre felújított emlékhelyet: a kettős obeliszket, rajta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc negyven, az első világháború ötven, a második harminc áldozatának márványtáblába vésett, frissen újrafestett nevével, a sétányokat, padokat, csinos kerítést – s a két kőoszlop közül kiemelkedő zászlótartó rudat.
Delet harangozva aztán kijött a templomozó nép, addigra a huszárok díszőrségbe álltak a park bejárata előtt. És ekkor már birtokba vehette mindenki a parkot, hisz a falunap legfőbb pillanatát épp ennek avatása jelentette. Beszédében Ráduly István polgármester a templomban elhangzottakat folytatva, a szeretet mellett az összefogásra szólította fel népét, "hisz akár az óceánban egy sziget, de sziklából való, úgy vagyunk itt most“, mondotta. Nem akarják engedni, hogy jelképeinket használjuk, ha mégis, kemény büntetést rónak ki, de ma mégis felhúzzuk a magyar zászlót a volt országzászló helyén abban a parkban, hol lelki megnyugvást találunk, hol a világégésekben odaveszett apáink, nagyapáink, kiknek még szemfedő sem jutott, azt üzenik, bátraknak kell lennünk, s miként az itt álló fáknak, nekünk is kemények gyökereink, még ha rendőrautó cirkál is épp, mi meg fogunk maradni. Meghatottan, de büszkén állhatunk immár őseink előtt – zárta beszédét a polgármester, s a huszárok és tűzoltók tisztelgése, a községközpont Atlantisz fúvószenekarának zenei kísérete közepette emelkedett fel az árbocra lassan, a Himnuszt kitartva, a piros-fehér-zöld lobogó.
A templomkertből a falun végigvonulva indult az ünneplő sereg a nap második kiemelt helyszínére, végig a Fő utcán a falubeliek mintegy díszsorfalat álltak házaik előtt. Néhány lépéssel a katolikus kápolnához vezető Hegyalja utcán feljebb áll Balázs Árpád portája, kerítésén ő képezte ki azt a kis oltárszerű bemélyedést, ahová a Mária-szobrot elhelyezték. Itt tavaly a nagyközség másik falujának, Szentivánlaborfalvának is Mária-szobrot ajándékozó Dimény Ibolya ismertette a Szűzanya üzeneteit, majd az egyházi szertartást követően az ünneplők egy része a kápolnába vonult a búcsúszertartást végigkövetni, mások a falu feletti közösségi helyre, a Majális térre igyekeztek, hol élőzene, s mi szem-szájnak ingere várta őket. Mert a falunapba ez is beletartozik, s ha Lisznyónak ily csodálatos helye van a ritka ünnepekre való összesereglésre, azt ki is kell használniuk.