A kiegyezés (tranzacţia) olyan szerződés, amellyel a felek kölcsönös engedmények alapján megszüntetnek egy már folyamatban lévő pert, vagy megelőzik egy kilátásban lévő per megindítását. A kiegyezésre jellemző az engedmények kölcsönössége.
A kiegyezés abban áll, hogy a felek kölcsönösen lemondanak a követelésekről, az egyik fél engedményeket tesz vagy ígér, és ezért a másik fél lemond olyan jogokról, amelyek a perből erednek, vagy egy jövendő per tárgyát képezhetik.
A kiegyezést a jelenleg érvényes polgári törvénykönyv 1704–1717-es szakasza szabályozza.
A kiegyezés létrejöttét a következők feltételezik:
– egy peres ügy, illetve olyan vitás ügy létezése, amely egy elkövetkező per tárgya lehet
– a felek szándéka, hogy a folyamatban lévő pert befejezzék, vagy elejét vegyék bírósági pernek
– kölcsönös engedmények létezése.
A kiegyezés kétoldalú, visszterhes, megegyezésen alapuló, kölcsönös szerződés.
* Kétoldalú szerződés, ugyanis a felek egymással szemben kölcsönös felelősséget vállalnak, így például az egyik fél nem folytatja az elkezdett pert, és ezért a másik fél engedményeket tesz, esetleg új szolgáltatások elvégzésére kötelezi magát.
* Visszterhes szerződés, ugyanis mind a két fél anyagi előnyöket követ.
* Megegyezésen alapuló szerződés, amelyet írásba foglalnak. A per ideje alatt létrejött kiegyezés a peregyezségi határozat (hotărâre de expedient) rendelkező része lesz.
A kiegyezés érvényességének feltételei
A kiegyezés csak a következő feltételek betartásával érvényes:
– az engedmények, amelyeket a felek kölcsönösen tesznek egymásnak, valóságos rendelkező jogügyletek, ezért a kiegyezés csak két, teljes cselekvőképességgel rendelkező személy között köthető. A kiegyezés meghatalmazott által is megköthető, de a meghatalmazás különlegesnek (procură specială) kell lennie. A cselekvőképes személynek, aki a kiegyezést egy kiskorú nevében köti meg, fel kell mutatnia a gyámhatóság előzetes jóváhagyását.
– a kiegyezés tárgyának törvényesnek és erkölcsösnek kell lennie, ellenkező esetben a bíróság a kiegyezést visszautasítja, és a per tárgyalását tovább folytatja. A dolognak, amelyre a kiegyezés vonatkozik, polgári forgalomban kell lennie.
– a kiegyezést megkötő felek nem követhetnek jogellenes célokat.
A kiegyezés érvénytelensége
A kiegyezést a következő esetekben lehet érvényteleníteni:
– a személyre vagy a per tárgyára vonatkozó tévedés esetén
– a kiegyezés azért köttetett, hogy egy érvénytelen jogcímet végrehajtsanak. Kivételt képez az az eset, amikor a felek a szerződésben ezt a problémát is tárgyalták, és a kiegyezést jó szándékkal végrehajtották
– a kiegyezést olyan iratok alapján kötötték, amelyekről utólag kiderült, hogy hamisak
– olyan per tárgyával kapcsolatosan egyeztek ki, amelyet véglegesen letárgyaltak
– olyan iratok kerültek elő, amelyeket az egyik fél elrejtett.
Ha egy érvénytelen kiegyezés következtében peregyezségi határozat született, a határozat is érvénytelen lesz, azt semmissé nyilvánítják, és a pert tovább folytatják.
A kiegyezés hatásai
A kiegyezés megakadályozza a feleket abban, hogy az elismert vagy megszűnt jogokkal kapcsolatosan újabb bírósági keresetet nyújtsanak be. Ha valamelyik fél utólag újabb pert indít, azt a bíróság visszautasítja. A jelenleg érvényes polgári törvénykönyv rendelkezései szerint a kiegyezésnek ugyanaz a hatása, mint egy végleges bírói határozatnak.
A kiegyezésnek általában megerősítő (declarativ) jellege van, mert annak megkötésével a felek az esetek többségében eleve létező jogokat ismernek el. A gyakorlatban azonban az is megtörténhet, hogy a kiegyezéssel az egyik fél lemond egy bizonyos jogáról, a másik fél ezért új szolgáltatásokat végez, azok elvégzését ígéri, esetleg ingóságot vagy ingatlant ad át.
Viszonylagos jellege van, mert hatásai csak a kiegyezést aláíró feleket érintik.
A szerző jogtanácsos
