Tegnap délelőtt is száznál többen üldögéltek a Rétyi-tó partján, az elmúlt háromnapos minivakációban pedig rég nem látott tömeg fürdött, napozott és horgászott a négy városból is könnyen elérhető kirándulóhelyen. Ennek ellenére az idei nyarat nem érzik sikeresnek a vendéglátók, hiszen ez mindössze a negyedik napsütéses hétvége volt, és errefelé augusztus végén már nemigen fürödöznek.
A víz minősége megfelelő (nem szennyezi semmi), a körülmények azonban annyira nem, hogy hivatalosan is engedélyezzék a lubickolást – a tiltótáblákkal azonban a kutya sem törődik, legfeljebb arra jók, hogy egy-egy unatkozó turista nevessen vagy bosszankodjék rajtuk. Mert olvasnivaló van bőven: régi és új feliratok, pléhre, fára, műanyagra és papírra vetett szabványbetűs vagy ákombákom szövegek tudatják az érkezővel (románul és magyarul), hogy ez itt magánterület, fürdeni, sátorozni, szemetelni, csónakázni, behajtani tilos, illetve csak saját felelősségre megengedett, horgászni pedig csak a halőrnél való jelentkezés után lehetséges. Mindezt azonban senki sem kéri számon, habár szombat-vasárnaponként a csendőrség is felügyeli a rendet. Ilyenkor belépti díjat is kell fizetni, a kétlejes jegyből az otthagyott szemetet szállítja el a parti motelt bérlő sepsiszentgyörgyi vállalkozó.
Sátorozók vannak, és a civilizációs minimum is adott: a vízöblítős illemhelyet és a betonpadlós szabadtéri zuhanyozót bárki használhatja, az igényesebb vendégeknek pedig (térítés ellenében) szaunát is kínál a szálloda. Ennek földszintjén ebédelni is lehet, de a többség az otthon becsomagolt kosarából él, inkább csak sört, üdítőt, kürtőskalácsot vásárolnak. A dübörgő zenét ingyen kapják hozzá – akinek ez nem tetszik, az messzébb keres helyet a pokrócának –, és olykor ingyencirkusz is akad: a horgászok és a fürdőzők között előfordul a nézeteltérés, és egy-egy hőzöngő is kijut a szabadnapokon. Hétköznap jóval békésebb a kép: csendes családi, baráti társaságok úsznak, napoznak vagy rúgják a labdát a minifocipályán, a már kissé idejétmúlt, de használható játszótéren pedig könnyen találnak pajtást maguknak a kicsik. Hát igen, innen elég kevés, csak egy minőségi ugrás hiányzik ahhoz, hogy valódi üdülőhely legyen. Lehetne egy apró lépéssel is kezdeni: ha a sok összevissza tiltás és figyelmeztetés helyett egy kedves köszöntés állna a bejáratnál, hívogatóbb lenne.