Életünk a zajló idÅ‘ sodrásában úgy halad, mint vÃzen úszó falevél: néha simán tovasiklik a habokon, máskor meg fennakad egy kövön, vagy kisodródik egy öbölbe, és nem tud visszatérni eredeti útjára.
Amikor minden simán halad, s az akadályokat elkerüljük, nem számÃt igazán az idÅ‘ múlása, mert sikereink tartalmat adnak neki.
Vannak azonban az életnek olyan szakaszai, vagy olyan életek akár, melyek kisodródnak az idÅ‘bÅ‘l, és kényszerbÅ‘l vesztegelnek. Ez történik, amikor valaki hamis illúziókat követve eltávolodik embertársaitól, szeretteitÅ‘l, magába fordul és bezárkózik. UgyanÃgy kerülhet valamely függÅ‘ség rabságába, mint a kábÃtószer, az ital, a virtuális vagy szerencsejátékok, de akár valamely személy befolyása alá is. Ilyenkor elszállnak felette az évek anélkül, hogy észrevenné, anélkül, hogy érdekelné valami a maga külön beszűkült világán kÃvül.
Bár aki benne van a kelepcében, legtöbbször nem tudatosan marad úgy, hiszen Å‘ maga nem érzi az idÅ‘ súlyát, a körülötte levÅ‘k szomorúan, néha rosszallva veszik tudomásul, hogy eltékozolja idejét – és ezzel együtt az életét is.
Úgy tűnik, hogy csak Å‘k az idÅ‘vel folytatott küzdelem szüntelen vesztesei, pedig akadnak szép számmal, akiket egy érzés láncol oly szorosan magához, hogy évekig, évtizedekig nem vesznek tudomást sem az idÅ‘ múlásáról, sem ennek értékérÅ‘l. Úgy szippantja magába Å‘ket megszállottságuk, mint folyóban úszó falevelet az örvény. A fanatizmus, bármilyen szÃnezetű legyen is, nem ismeri az idÅ‘ korlátait, és felölelhet akár századokat is, mint a rasszizmus, a vallási fanatizmus, mely leláncolja az emberi gondolkodást, a szabad akaratot.
Van azonban egy másik, alattomosabb formája is az idÅ‘ csapdájának: az a fajta düh, gyűlölet, agresszió, mely a családon belül pusztÃt, s mely lehúz a mélybe. A meg nem oldott konfliktusok sokszor családokat tesznek tönkre, máskor meg egész nemzedékeket. A középpontban valós vagy vélt anyagi javak – föld, vagyontárgyak –, jogok, sérelmek állnak, melyeknek jelentÅ‘sége már rég nem számottevÅ‘, de a hozzájuk fűzÅ‘dÅ‘ érzések, indulatok megállÃtják az idÅ‘ múlását, és a valamikori sötét középkor hangulatát idézik.
Nem könnyű szembe nézni magunkkal, s megvizsgálni, hogy mennyit és mire tékozoltunk el eddig az időnkből, de ez az egyetlen esélyünk arra, hogy visszakerüljünk újra a sodrásba.
