Varázsvesszővel fakasztottak vizet az ántivilágban Várbükk tövében. Nem most, hanem még amikor Géza fejedelem felesége, Sarolta asszony lakta Biborcz várát. Ebben a faluban csodákat művel a Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület, félszáznál több asszonynak és férfinak volt bátorsága önerőből megkezdeni a helybeli borvízfürdő épületének, udvarának megtisztítását, s talán a nyitott fürdőmedence sem marad továbbra is ebek prédája. Magad uram, ha szolgád nincs – mondták. S mert falujuk nem részesülhetett A borvíz útja program pénzalapjaiból, elvégzik a legfontosabb mentési teendőket.
Nagytakarítás fogyó erővel
– Egyesületünk létszáma megduplázódott, most negyvenketten vagyunk, ezért megkértük Nagy István baróti polgármestert, hogy adjon nekünk tágasabb szobát a volt fürdő épületében, ahol összegyűlhetünk megbeszélésekre – tájékoztatott Tordai Iluska, aki maroknyi asszonnyal, Virág Juliannával, az egyesület elnökével, Osváth Hajnallal, Demeter Lenkével, Tordai Ilonkával és Balló Magdával, férfiakkal és néhány serdülő gyerekkel folytatta a napok óta megkezdett takarítást. – Hét éve elhagyatott állapotban a fürdő területe. Kértük a baróti tanácsot, hogy megőrzés céljából adja át nekünk az épületet, és amennyire erőnk engedi, karbantartjuk. Ha kapunk nyersanyagot, a tetőzetet is megjavítgatjuk. Mellénk állt a faluközösség, zömében egyesületi tagok. A hét végén nyolcvanan dolgoztunk. Kivágtuk a felnőtt bokrokat, lekaszáltattuk a magas, kikórósodott gyomokat. A fürdőmedencében vastag hínárréteg képződött a szivárgó borvíz miatt, ennek kitakarítását a falu fiataljai önként vállalták. Összesen huszonnégyen dolgoztak itt 10–24 év közötti fiatalok. Szabó István szervezte be őket. Egyesületünk sokrétű tevékenységet folytat. Legfontosabb a hagyományápolás és -teremtés. Néptánccsoportunk az Unoka–nagyszülő programban közösen táncol a gyerekekkel. Színjátszó csoportot is működtetünk, nagy álmunk a tájház megteremtése. Erre van már valamennyi anyagunk is. Itt, a fürdőn is akadna szoba e célra, ha sikerül korszerűsíteni. A polgármester szóban ígéretet tett, hogy támogat munkánkban. Eljött megbeszélésünkre, ahol sok helybeli mellett a falu két városi tanácstagja, Szabó Miklós és Benedek Csaba is részt vett.
– Mivel biztatja a munkára kész, lelkes nyugdíjasokat, akiktől példát vehetne Háromszék nem egy településének még erejében lévő népe? – kérdeztük Nagy István polgármestertől.
– Teljes mértékben támogatom a nyugdíjasok terveit, de ez pénzbe fog kerülni, és ebbe valóban be kell szállnia a városi tanácsnak. Hogyan oldjuk meg a téli fűtést? A tanács vállalta, hogy újra bekötteti a villanyt, ami nem kis pénzbe kerül. Örvendek, hogy a nyugdíjasok mentik a menteni- valót. Hogy borvízben is fürödni lehessen újra, az a jövő zenéje. Mi már régebb benyújtottuk a fürdő felújítására vonatkozó dokumentációt a területfejlesztési és turisztikai minisztériumhoz, mert önerőből az önkormányzat nem tudja felújítani. Volt alkalmam személyesen beszélgetni Elena Udrea miniszter asszonnyal, aki nem zárkózott el a projekt támogatásától. Mi több, beszéltem a Japán Kereskedelmi Kamara egyik, országunkban dolgozó képviselőjével, aki élénken érdeklődött borvizeink értékesítése iránt. Tartjuk a kapcsolatot.
A bibarcfalvi fiatalokkal a nyári kánikulában arról beszélgettünk, hogy Erdővidék felette szegény víztükörben. A helyi medence hét éve nem működik. Baróton most épül a strand, de nem nagyon hiszik, hogy abban az idén fürödhetnek. A környéken élők a Bánya-tóhoz járnak lubickolni a szomszédos Bodosba, mert az uzonkai holland vállalkozó kempingmedencéjének vizével kapcsolatosan fenntartásaik vannak. Sajnálatos, hogy a közelmúlt pusztulni hagyta azt a kincset, amit a régiek felszínre hoztak és megbecsültek. Kár, mert néhány év múlva országunk és – benne Erdővidék is – víz- és borvízhatalom lesz. Meg nem erősített hírek szerint a helybeli korszerű palackozóüzemnek is csökkent a termelése.
A borvízipar múltja
A falu az erdővidéki borvizek elsőrangú lelőhelye, ipar- és kultúrtörténeti vonatkozások színhelye. Akadnak olyan borvízismerők és -kedvelők, akik esküsznek arra, nincs a világon jobb ízű borvíz. A település Biborţeni néven palackozott vize és üdítőitalai révén országos szinten ismert. A kiszélesedő Baróti-medence mélyében itt már jelen vannak a borvizet jól tároló és áteresztő, ezek között a szigetelő márgarétegek. A rétegtani struktúra a magyarázata annak, hogy jelentős mennyiségű ásványvíz tud felhalmozódni az altalajban, az itt lemélyített fúrások hozama lehetővé tette az ipari méretű palackozást. Itt volt Kovászna megye legrégebben palackozott természetes borvízforrása, a Tirkó-hegy lábánál, a ma már nem működő Borhegyi-forrás. 1871-ben a helybeli erdőközbirtokosság tulajdona volt, itt tehát 140 éve megszakítás nélkül palackozzák az ásványvizet. Közbirtokossági okmány bizonyítja, hogy a Borhegyi-borvizet 1880-ban már forgalmazták a kereskedelemben. Szekerekkel szállították az ágostonfalvi vasútállomásra, az üvegpalackok eljutottak Brassóba és Bukarestbe is. 1906-ban bronzéremmel tüntették ki a trieszti kiállításon. Későbbi elemzését Balló Mátyás (1844–1930) vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja végezte el 1883-ban. Palackozását 1949-ben beszüntették, de időközben a falu szívében új töltőállomás indult, amelynek kútját Baross Gábor (1848–1892) jeles közlekedésügyi miniszter tiszteletére Baross-forrásnak nevezték el. Művelődéstörténeti érdekesség, hogy a közkedvelt "vasminiszter" arcképét éppen Háromszék szülötte, a "nemzet festője", Márkosfalvi Barabás Miklós készítette el. A forrás tulajdonosa budapesti, bérlője a baróti Incze Gyula. Budapesten abban az időben a borszéki víz után a bibarcfalvi Baross-forrás vize volt a legismertebb. A magyar ezredéves ünnepségek esztendejében a termelés elérte a 400 000 palackot. A századelőn új tulajdonosa Göczei István, aki Moldvába és Havasalföldre – külföldre – szállította a vizet, 1918 után pedig négynyelvű, románul Borviz de Baross címkékkel jutott el a román ókirályság területére. "Gyomorbaj, vesebaj, májbaj, hólyagkezeléseknél, valamint a rachitis és hurutos megbetegedéseknél ajánlható – olvassuk a címkén. – Kellemes ízű hűsítő ital, mely a bor színét nem változtatja meg."
A hazai államosítás után már új kutat készítettek itt, vizét Május 1. forrás néven forgalmazták. Ez a részleg még ma is működik, egyliteres zöld üvegpalackokba dugaszolják. A múlt század hetvenes éveinek elején a falu alsó felében hidrogeológiai fúrásokkal palackozásra alkalmas vizet tártak fel. Ezek kiaknázására épült az új töltöde, nemrég uniós normáknak megfelelő, korszerű üdítőkészítő részleggel bővült az üzem. Itt kalcium- és magnéziumtartalmú, ún "buborékos" és szénsavas asztali ásványvizet és ásványvízzel készült üdítőitalokat palackoznak, az Aqua-Nat Prod & Distrib nevű kereskedelmi társaság termékeiként kerülnek kereskedelmi forgalomba. Az évek óta zárva tartott bibarcfalvi borvizes fürdőt időlegesen a megyei fürdővállalat, később a köpeci bányavállalat, utóbb pedig magánszemélyek működtették, bérelték a városi tanácstól. Itt különálló borvízkútból vezették a vizet a meleg fürdő tizenhárom kádjába, két fúrt kút látta el langyos ásványvízzel a szabadtéri strandot (20x10x2m). Régen a fürdőtelep bejáratánál természetes forrásból táplálkozó ivókút is működött.
Biborcz, a vár ura
Bibarcafalva borvizeihez rímekbe foglalt rege is kapcsolódik, melyet Prázsmári István (1858–1905) baróti kő- és versfaragó mester népregeként közölt saját verseskötetében, mely egyébként könyvritkaságnak számít. Címe: Erdővidéki vadvirágok. 1905-ben jelent meg Baróton Rozsondai János könyvnyomdájában, s mert becsülte a kőfaragó mester munkáját, előszavát maga Benedek Elek írta. A néprege címe Biborcz. Első versszakaszaiból kitűnik, hogy azt egy Bibarcfalván fürdőző papnak mondta el egy helybeli fiatalasszony. Talány azonban, hogy mennyit költött hozzá Párázsmári, aki rímekbe szedte a történetet. A falu feletti Várhegyen tündérvár állt, melynek urát Biborcznak hívták – így a rege. Nagy volt a hatalma, ő uralta az egész Erdővidéket. Mogorvaságát az is tetézte, hogy az egész környéken sehol sem kapott magának feleséget. Szemben, a Szent Anna-tó feletti hegyen állt a tündérlányok vára. Ide is ellátogatott hát Biborcz. Útjában sok vezéllyel kellett szembenéznie, hogy megközelíthesse a várat. Háromesztendei küzdelem után mégis bejutott. Ki is választotta magának a legszebb tündérlányt, Failát. "Lennél hatalmas váram szépséges úrnője?" – kérdezte a vitéz. "Feleséged leszek, Biborcz – felelte a lány –, ha két kívánságomat teljesíted. Fakassz olyan vizet, amelyben ha megfürdök, ifjúnak maradok, soha nem vénülök! Egy ivóvízforrás a másik kívánságom! Annak a vizéből valameddig iszom, egészségem s víg kedélyem legyen, s a kaszás halál soha el ne vigyen!" Gyémántos kocsival, daruszárnyú gépen repültek is már Erdővidék felé "Itt az egyik forrás!" – kiáltott fel Biborcz, s ahová lábával a földre toppintott, bővizű forrás fakadt fel. "Ebben megfürödhetsz!" – mondta Failának. S azután arany varázsveszőjével a földre suhintott: gyöngyöző friss borvízforrás buggyant ki onnan. "Ebből meg ihatsz!" – intett a lánynak. A két kívánság teljesült. Volt másnap igazi tündérlakodalom Biborcz várában. Az életet és egészséget nyújtó forrásokat pedig messzi földről azóta is felkeresik a gyógyulásra vágyók A két forrás neve Biborcz és Faila lett, innen vette nevét később Bibarcafalva. Még abban az évben, amikor Prázsmári verseskötete megjelent, a költő is jobblétre szenderült. Porai a baróti temetőben nyugszanak. Emlékét Székelyudvarhelyen élő utódai őrzik. Prázsmári a Baross-kútról is írt verset, címe A Baross-forrás. Álljon itt emlékére annak két szakasza:
"Nincs párja a Baross-víznek!
Keresheted bárhol...
Azért engedte át nevét
Neki Baross Gábor.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nincs párja a Baross-víznek
Széles e világon!
Ki azt issza: boldog az itt,
S lesz a másvilágon!"
