Következő zarándokutunk a Balaton és Velence érintésével Rómába, a Vatikánba vitt, sok ember régi vágya teljesült ezzel. A Colos­seumot is megnéztük, valóban lenyűgöző! A Diadalív előtt nagy öröm ért, kétméteres, magyar nemzeti színekben pompázó koszorút őriztek a rendőrök vigyázzban – meg is köszöntem nekik, és némi habozás után ők is mondták, hogy grazia, azaz köszönöm. Ausztriában a Wörthi-tónál álltunk meg. Július végén a vajdasági nagycsaládosok meghívásának tettünk eleget: első ízben szervezték meg a Kárpát-medencei nagycsaládosok találkozóját, amelyre hat országból érkeztek résztvevők. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye az ikrek világtalálkozója volt, erre hármas ikrek is eljöttek Bosznia-Hercegovinából. Dél­vidéken nagy izgalommal kísértük a Duna tévén a Székely Vágta eseményeit, és bár kicsit felháborított az egyik továbbjutó önelégült nyilatkozata, örvendek, hogy nem történt nagyobb baj, és gratulálok a szervezőknek. Végül még csak annyit, hogy augusztus elején idén is részt vettünk a 12. alkalommal felelevenített szőregi csatán, ahol immár hagyománnyá vált, hogy a Borúra derű zászlónk vezeti fel a csapatokat.
K. I., Sepsiszentgyörgy. A Mihai Viteazul tér felújításával elég szépen haladtak ezen a nyáron, már látszik is némi eredmény, és bár úgy tűnik, hogy minőségi anyagokkal jó munkát akarnak végezni, hiba is akad. A CEC előtt elkészült lépcső fokai ugyanis nem egyforma magasak, ami nem vall nagy szakértelemre, odafigyelésre, de ami fő: kényelmetlen és balesetveszélyes. Talán még nem késő kijavítani, hiszen nem csak szépnek, hanem jónak is kellene lennie, ha olyan hosszú idő kellett, amíg egyáltalán nekifogtak.
P. J., Sepsiszentgyörgy. Örvendetes és szép dolog a székely kerékpáros körverseny, de a szervezésen még van javítanivaló, mert az nem elfogadható, hogy néhány száz ember miatt egy hatvanezres város forgalmát teljesen lebénítsák hétköznap délelőtt, amikor több ezren dolgoznak, jönnek-mennek. Mert nem néhány percet, hanem bő fél órát veszítettek az autóban ülők, több kilométeres kocsisorok gyűltek fel, hiszen nem csak néhány központi utcát zártak le a bringásoknak, hanem minden terelőutat is. Az egyik isme­rősöm az egész várost körbejárta, mégsem tudott Szemerjáról az állomásra jutni. Kézdivásárhelyre pedig másfél óráig döcögött a versenyzők és kíséretük nyomában – munkaidőben! Másoknak a szabadságukból lopták el, amit a dugóban töltöttek, sokan nem is tudják, miért. Nem tudják egy hosszú hétvégére időzíteni azt a versenyt?
FERENCZ ALBERT, Sepsiszentgyörgy. A kézművesek, mesteremberek a régmúlt időktől készítenek az emberiség számára hasznos tárgyakat, eszközöket. Nemrég beszélgettem egy fafaragó ismerősömmel, aki székely kapukat is készít, ő mondta, hogy a székelyföldi kézműveseknek is szentelhetnének egy napot az évben, például szüret idején, amikor ők is számot tudnának adni tevékenységükről, és közösen ünnepelhetnek.