Gyermekkoromra büszkén emlékezem: ez volt életem megalapozója, itt tanultam mesterségemet, ami­vel eddigi életem so­rán nem vallottam szégyent, itt tanultam meg sportolni (sízni, úszni és mást is). Volt nekünk futballpályánk, sípályánk, még úszómedencénk is az Egerben, de ebből mára semmi sincs. Vajon miért? Ezt nem boncolgatom tovább, de azt már nem nyelem le, hogy még a Büdöskút forrásának is elvegyék az ízét. Miért nem hagyták meg a régi kutat? Amit most építettek, abban ugyanúgy megáll a víz, ahogyan eddig – és majd ha jön a tél és a fagy, ugyanúgy tönkre fog menni, mint a régi. Ha a télig még kitart az új lefolyó! Mi, régi szemerjaiak azt tanultuk, hogy aki a Büdöskút vizét issza, oda vágyik mindig vissza. De sajnos ezt is megfúrták, mint a sportlétesítményeket. Előfordult az is, hogy kimentünk sízni, és kutyákkal őrizték a pályát. Amikor kérdőre vontuk az illetőt, azt a választ kaptuk, hogy mit gondolunk, ez már magánterület – amihez neki semmi köze nem is volt. Hát ilyenek vannak. Úgy látszik, a kút vizéhez sincs már közünk, de azért jó volna, ha a víz ihatóságát ellenőriznék, nem folyik-e bele valami más is, ami elvette az ízét...
Szeretnénk visszakapni a sípályákat, ahol oly sok gyermek lelte örömét, szeretnénk, ha kutyamentesítenék a Pacé környékét mind télen, mind nyáron. Szeretnénk visszanyerni a Büdöskút vizét, amely sok szép emléket idéz fel bennünk, akik még megéltük a régi szép időket, amikor nyáron majálisokat és télen síversenyeket szerveztek a Pacén.
Ezt szeretnénk mi, Ószemerja idős emberei, akik még jobbat is éltek szülőhelyükön.

Id. Tompa György