Gondoltam, megváltoztatták, mint már annyiszor, a csatornákat, újraállítom, -hangolom az összes (hatvan) csatornát, de a Hír tévé sehol. Ekkor már eléggé dühösen, rossz sejtelmektől gyötörve felhívom az RDS-RCS panaszirodáját, ahol egy nagyon udvarias férfihang, miután kis időt kér, leellenőrizendő panaszom igazát, és megérdeklődni, hogy mi történt, sajnálattal jelenti, hogy a hírTV-t a mai naptól csak Digi TV-n lehet fogni, analóg adásban nem.
Ez aztán úgy ért, mint derült égből a villámcsapás.
Volna egy javaslatom az RDS-RCS vezetőségének: máskor, ha változtatást végeznek a csatornákon, jelentsék be legalább 24 órával azelőtt sajtón, rádión vagy elektronikus úton (hisz oly nagy ma már a választék). Ne nézzenek minket, előfizetőket, akiknek a pénzéből fenntartják magukat, egy nagy semminek, amivel azt lehet csinálni, amit akarnak. Először is meg kellene kérdezni tőlünk, mi a véleményünk a programcserékről vagy bármely, minket is érintő változtatásról, és a kiértékelés függvényében hozzák meg a döntéseiket.
Nekem még szerencsém van ez esetben, hisz Digi TV-tulajdonos vagyok, csak jelen pillanatban műszaki hibából az analóg csatornát tudom befogni. De az előfizetők nagyobb hányada nem rendelkezik Digi TV-vel, és sokan nézik (illetve most már csak néznék) a hírTV adásait. Tudom, a filmeket is sokan szeretik, én is, de azokat rengeteg más csatornán is élvezhetjük, legyen az magyar, román, akár német nyelvű. Miért nem lehetett más csatornára tenni a Film+-t, hisz nálam is a hatvan csatornából legalább tízen ismétlődnek már fent levő, főleg román nyelvű csatornák. Elég belőlük egy is, némelyekből még az is sok.
Látszik, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ nagyon el van foglalva a saját kormányon maradásának megóvásával, féltésével. Hogy szavazóbázisával mi történik két szavazás közt, azzal nem nagyon foglalkozik, nem csoda, ha mindenki azt csinál velünk, amit akar. Csak akkor jutunk eszükbe, ha közeledik a megmérettetés órája, a szavazás. De vigyázat, RMDSZ! Nekünk is lesz egy-két szavunk, amikor az urnákhoz járulunk!
Nagyon sajnálom, hogy idáig jutottam, nagyon bíztam a szervezetben, a kezdetektől tagja voltam, tíz évig segítettem hű önkéntesként, amiben csak tudtam és lehetett, de ma már egyáltalán nem hiszem, hogy törődnének velünk, önös érdekeik mindennél előbbre valók. Ez már rég forr bennem, most már ki kellett mondanom. Kár, nagyon kár, hogy így alakult! És ezzel nem vagyok egyedül, mind többen és többen leszünk, akiket óriási csalódás ért, kiábrándultunk önökből, és nagyon meg fogjuk gondolni, hogy hová tesszük, ha egyáltalán tesszük, a pecsétet!

Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy