Pénzügyi tranzakciós adó bevezetését javasolta legutóbbi találkozóján Angela Merkel és Nicolas Sarkozy. A Tobin-adóként ismert tőzsdei adó terve eddig mindig elbukott vagy elsikkadt, legutóbb éppen a magyar EU-elnökség ideje alatt.
Megadóztatná a rövid távú tőzsdei ügyleteket Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök. Egyebek mellett pénzügyi tranzakciókat terhelő új adónem bevezetéséről beszéltek, egyelőre konkrétumok nélkül. Szeptemberben azonban hivatalosan is javasolják az Európai Uniónak a Tobin-adó néven ismert adófajta bevezetését. A piacok érzékenyen reagáltak a bejelentésre, a New York-i tőzsdeindexek esni kezdtek, különösen a bankpapírok szerepeltek rosszul. A nemzetközi sajtó viszont meglehetősen szkeptikusan fogadta a kezdeményezést, felidézve, hogy a gazdasági válság 2008-as elhatalmasodása óta már többször felvetődött a Tobin-adó terve, mégsem lett belőle semmi.
Magyar nyílt levél
A Wall Street Journal szerint az adó bevezetésének valószínűsége alacsony. A Tobin-adó ötletét éveken át lebegtették, és különböző célokat finanszíroztak volna a bevételből, az államok költségvetési hiányától az infrastrukturális beruházásokon és a klímavédelmen át a globális szegénység csökkentéséig. "A terv azonban elhervadt az Egyesült Államok ellenállása miatt. A döntéshozók attól is féltek, a pénzügyi szektor egyszerűen máshova költözik" – áll az amerikai üzleti lap írásában.
Májusban huszonöt magyar közgazdász nyílt levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek és José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, a Tobin-adó mielőbbi bevezetését sürgetve. Mellár Tamás, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal volt vezetője azt mondta: "azért csatlakoztam az aláírókhoz, mert úgy gondolom, sokkal fontosabb lenne a teljesítményt ösztönözni, mint a különféle pénzügyi tranzakciókat. A világgazdaságban nagyjából tízszer annyi pénzügyi eszköz van, mint úgynevezett reáljószág, ezért alakulnak ki buborékok" – mondta el az origo.hu hírportálnak Mellár. A közgazdász egyetértett azzal, hogy a Tobin-adó csak akkor lehetne hatékony, ha mindenütt vagy legalábbis sok helyen létezne. Az EU-ba való bevezetéssel már érdemes lehet megpróbálkozni, mert ha az euró képes a kulcsvaluta szerepét betölteni, nem fenyeget az a veszély, hogy kiürülnek az európai pénzügyi központok. Az euró utóbbi hónapokban látott gyengülése viszont éppen az ellenkező irányba mutat.
Már harminc éve téma
Az adófajtát az 1981-ben a tőkepiacok tanulmányozásáért Nobel-díjjal kitüntetett James Tobin közgazdászról (képünkön) nevezték el, aki ötletével akkor állt elő, amikor 1971-ben az Egyesült Államok felfüggesztette a dollár árfolyamának az aranyéhoz kötését. Eredetileg csak a devizaügyleteket terhelte volna meg a spekuláció mérséklésére és az amerikai pénz árfolyamának stabilizálására. Ma már általában a pénzügyi tranzakciók megadóztatását jelenti a fogalom, Merkel és Sarkozy is ebben az értelemben használta. Az ötletgazda eredeti elképzeléséhez képest – a hosszabb távú befektetéseket előnyben részesítve a rövid távúakkal szemben – az adó mai híveinek többsége nemes célok finanszírozásának potenciális forrását látja benne.
Merkel már a 2009-es pittsburghi G20-csúcs előtt javasolta, majd Gordon Brown akkori brit miniszterelnök állt ki mellette. Brownt később éppen a Bank of England, a brit jegybank vezetője, Mervyn King hűtötte le, mondván, a pénzügyi szektor gondjainak megoldására alkalmas lépések listáján a Tobin-adó "valószínűleg az utolsó helyen áll". A tőzsdei tranzakciókat egyébként már viszonylag sok országban adóztatják, így Nagy-Britanniában, Svájcban, Ausztráliában, Dél-Koreában, Tajvanon, Indiában és Dél-Afrikában. Ez még önmagában nem Tobin-adó, de mutatja, hogy a döntéshozóktól eddig sem állt távol a gondolat.
A svédeknek nem jött be
A Tobin-adó legnagyobb veszélye, hogy a nemzetközi piac globalizálódásának következtében a piaci szereplők egyszerűen otthagyhatják azokat a pénzügyi központokat, ahol pluszteherrel sújtják tevékenységüket. Ezt csak akkor lehetne elkerülni, ha Európa, Amerika és Ázsia valamennyi jelentős piacán lenne egységes Tobin-adó, márpedig ilyen horderejű döntésekről még az EU-n belül is nehéz megegyezni. Vannak országok – például Franciaország és Belgium –, amelyek már törvényt alkottak arról, hogy amint meglesz a nemzetközi egyetértés, hatályba léptetik az adót.
Néhány latin-amerikai állam mellett a nyolcvanas évek közepén Svédországban is megpróbálkoztak a Tobin-adóval, de teljes kudarcot vallottak. A pénzügyi szolgáltatók jó része áttelepült Londonba, a bevétel pedig a tervezettnek nagyjából a harmincada lett, így 1991-ben véget vetettek a kísérletnek. Igaz, a svéd modellben az adó mértéke többszöröse volt a Tobin által javasolt 0,1–0,25 százaléknak. Az adófajtával szembeni másik, az előzőnek részben ellentmondó érv, hogy az innovatív megoldásairól ismert pénzügyi szektor valószínűleg hamarosan megtalálná egy ilyen típusú adó kijátszásának módozatát. Az is ellene szólhat, hogy potenciálisan csökkentheti a likviditást (forgalmat), így akár növelheti is az árfolyam-ingadozásokat – azt pedig már a kisbefektetők is megéreznék.
Németek, franciák – és a britek?
Az adó esetleges kikerülésére vonatkozó ellenvetésre a már említett Mellár Tamás azt mondta: minden adót megpróbálnak kijátszani azok, akikre kivetik, de "ha nem vetjük ki, nem tudhatjuk meg, hogy működne-e". Hozzátette, csodát nem kell várni ettől az adónemtől, az unió alapvető problémáit biztosan nem tudná önmagában orvosolni. Azon kérdésünkre, hogy mennyire látja reálisnak a kezdeményezés megvalósulását, Mellár Tamás azt mondta, az EU-ban többnyire az történik, amiről a németek és a franciák megegyeznek, nem érdemes eleve leírni az ötlet esélyeit.
A Reuters által idézett szakértők szerint a befolyásos német–francia tandem szándékai ellenére nincs sok esélye a Tobin-adónak, mert az eurózóna más tagjai részéről vélhetően kemény ellenállásba ütközik majd. Kulcsfontosságú lesz, hogy sikerül-e megnyerni az ügynek a briteket, egyrészt mert az ottani pénzügyi lobbi nagyon erős, másrészt mivel az uniós pénzügyi tranzakciók több mint kilencven százaléka Németországban és Nagy-Britanniában – főképp Frankfurtban és Londonban – zajlik. A Guardian internetes oldalán azt írta: a mostani brit kormánynak egyelőre nincs hivatalos álláspontja a kérdésben, de többször jelezte már, hogy egy ilyen adónak valóban nemzetközinek kell lennie, hogy ne hozzon kedvezőtlen helyzetbe némely országokat.
