Legalább annyian várták a Szent József-templom előtt az új kenyér megáldásának és megszentelésének hagyományteremtő szándékkal a Szent István-napon megtartott első sepsiszentgyörgyi ünnepét, mint odabenn a szentmisére összegyűltek – nem csoda hát, ha a templom udvara, s kerítésén túl a park s a széles járda is megtelt ünnepre hangolt emberekkel.
Ünnepi beszédében Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke kiemelte, Háromszék újraépítésében csak a saját erőnkre támaszkodhatunk, ismételten az összefogásra szólítva. Ez lenne kívánatos magyar politikai berkekben is – tette hozzá. Az ünnepnek helyszínt biztosító plébániának megyezászlót ajándékozott, melynek bemutatása után arra figyelmeztette a jelenlévőket: legyenek büszkék zászlónkra,székelységünkre, mert Szent István államalapító álmában mi is benne vagyunk, hisz van jövő. Szabó Lajos kanonok köszönetképp azt mondta: a szimbólumok elkötelezetté tesznek, a földhöz, melyet jelképez a zászló, mely irányt és jövőt is mutasson, adjon minden magyarnak kitartást a jövő építésére. A zászló legyen vezérünk, Isten oltalma alatt vezessen diadalra – tette hozzá.
Pénzes Lóránt tanár apostoli szent királyunk életét és korát elevenítette fel, beszédét azzal zárva: megmaradásunk titka magyar kereszténységünk. Zelenák József evangélikus lelkész, folytatva az előtte szóló gondolatát, megállapította: Istennek is, nem csupán István királynak tetszett úgy, hogy itt legyünk. Új kenyér, avagy hálaadás ünnepe az új lehetőségek ünnepe, a van tovább kifejezésének alkalma – utalt a születendő hagyományra. A Nemzet Kenyereként beharangozott, a Diószegi Pékség által alföldi lisztből sütött óriáskenyeret a katolikus és evangélikus egyházi képviselők mellett a református és unitárius lelkészek is megáldották, a felszeletelt kenyeret pedig a jelenlevők közt szétosztották.
