Még az iskolás gyerekek is kiabálták az úton: Jönnek a radaiak, jönnek a radaiak! Hány háromszéki településnek dőlt már dugába kapcsolata, nem soroljuk. A családi barátságok az ilyen kapcsolatok meleg fészkei. Ha egy-egy magyarhoni faluban az új polgármester valamilyen okból nem óhajtja fenntartani elődje korábbi kapcsolatait, azok mégis tovább élnek, éltetik azok a családok, amelyek évek óta levélben, telefonon vagy éppen interneten keresztül ápolják barátságukat. Aki tudja, hogy a szomszédos Lécfalva testvértelepülése a Nagyrada közelében fekvő Zala­merenye, annak nem nehéz kitalálni: a kapcsolatok testvértelepülési látogatások idején születnek.
Kánikulában és dologidőben
– A legnagyobb dologidőben érkeztek vendégeink – mondta Szentgyörgyi Ernő falufelelős –, de hagytunk mindent, aratást és préselést, a vendéget fogadni kell. A családok felkészültek, autóbusznyi embert kellett elszállásolni családi házaknál. Nekünk is adódott munka: a kultúrotthon egyik mellékszobáját korszerűsítettük, és beépített illemhelyekkel, kézmosóval láttuk el, szennyvíztárolót építettünk. Immár elengedhetetlenné vált, s azért kellett a községi polgármester, Lőrincz Kálmán segítségét kérnünk. Kalá­kában nem volt hiány. Mindenki mellém állt, ha kértem. S hogy valamivel másabb legyen a fogadás, mint az előbbi években, székely zászlóval és terített asztallal vártuk őket! Másnap erdővidéki körútra indultunk. A vidék egyik legjobb ismerőjét kértük fel az idegenvezetésre. Azt hittük, hogy a Bodvaji vashámor és Benedek Elek kisbaconi kúriája a csúcspont, holott Török Imre vargyasi faragómester és fiainak famunkái, faragványai, meglepetéssel szolgáltak. Meg­ismerték a barót–köpeci keresztúti negyvennyolcas emlékművet, és megtudták, miért a közeli faluhoz kötődik az a szólásmondás, hogy Baj van Köpecen. Az amerikai utazó Bölöni Farkas Sándor mellszobra és a település unitárius vártemploma jó adag volt a vidék történelmi látnivalóiból és turisztikai érdekességeiből. Miként nekünk a zalai tájak története ismeretlen, úgy vendégeinknek is örömük telt abban, hogy láthatják a vasolvasztót, ahol Gábor Áron öntötte ágyúinak egy részét, s szemügyre vehetik Erdővidék múzeumában a több millió évvel ezelőtt e vidéken élő masztodon, őselefánt csontvázát, fogazatát, mely nagy mélységből került napvilágra a felsőrákosi szénbányából. Élveztük a baróti Rózsa vendéglő vendégszeretetét is. Csodálkoztak vendégeink, hogy, Baróti Lajos, az egykori szövetségi kapitány Baróton született. Valóban ott, ők magyarosították a nevüket. Édesapjuk ugyanis Kratofil Dezső, a baróti polgári iskola tanára volt. Később pedagógiai lapszerkesztőként dolgozott Budapesten, másik fia pedig a budapesti Petőfi Irodalomtörténeti Múzeum vezetője. Elvittük vendégeinket az Ojtozi-szorosba, megmutattuk Nagy-Magyar­ország egykori határát, felmentünk az Óriáspince-tetőre is, mely nekünk szent helyünk. Hangulatos búcsúestet tartottunk a kultúrotthonban: a vendégek műsort mutattak be, együtt táncoltunk-mulattunk, újabb barátságok szövődtek. Megkö­szönni is alig tudtuk a radaiak szép ajándékát: értékes, hasznos fűnyíró gépet hoztak nekünk, közösen raktuk össze. Lesz, amivel rendezni a közterek pázsitjait és a sportpályánkat. 2012-ben mi megyünk Zalába – zárta beszámolóját Szentgyörgyi Ernő.

A radai rosseb
A Zala megyei község lakói a szentistváni Magyarország egyik apátságának földbirtokait művelték. A falu a török invázió áldozata lett, teljesen lakatlanná vált, csak romos temploma maradt meg. Földje jó, s ami a legfőbb: határában megterem a bor. Századok teltek el, amíg újra benépesedett a település. Ma már vendéglátó-ipari egységek szolgálják a falusi vendéglátást, kirándulásokat szerveznek a Kis-Balaton nemzeti parkba, horgászterületre, a közeli Zalakaros gyógyfürdőjéhez. E sorok írója hallotta ugyan, hogy a községhez kapcsolódik egy szólásmondás: "Rágjon meg a radai rosseb!" (fekéllyel járó, gyógyíthatatlan kór – szerk. megj.) Mo­solyogva mondta Zsiga Zsolt polgármester, hogy valóban ismert a szólásmondás, de van annak a betegségnek egy kiváló orvossága, és átnyújtott egy üveg első osztályú nagyradai bort, amelyen a következő szellemes felirat olvasható: Ottó pince Nagyradai Cuvée, Cabernet Sauvignon, Gyógyír a Radai Rossebre. Száraz minőségi vörösbor, 2007. A beszélgetésekből megtudtuk, hogy a köz­ség közelében fekszik a Kis-Balaton, a Balaton­tól délnyugatra fekvő, természeti és kulturális értékekben gazdag tájegység, amelynek jelentős része védett terület. A Zala folyó torkolatvidéke mindig mocsaras, jelentősen ingadozó vízszintjéről nevezetes táj, és a XIX. századig egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt. Időközben azonban jelentős változások történtek, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. Uniós pénzalapokból sikerült regenerálni a mocsárvilágot. Ma a Kis-Balaton olyan jelentős élővilággal (növényzet, hal- és főleg madárvilág) rendelkezik, hogy nemzetközi jelentőségű egyezmény védelme alatt áll.
Hiába a dologidő, a községközpont, Nagy­borosnyó küldöttsége Lőrincz Kálmán polgármester vezetésével testvértelepülési látogatásra ment a Tolna megyei Tolnanémedibe. A település a 3400 évesre becsült, világszerte ismert bronzkori kincsleletéről és boráról híres. A helybeli N. Bartha Károly-iskola tanárokból és gyerekekből álló csoportja is oda látogatott.

Hídra lenne szükség
Cófalva több gonddal küzd, ezek vendégfogadás idején azonban háttérbe szorulnak. Alig mentek el a vendégek, a cófalviak átereszt építettek egy vízlevezető csatornára, hogy a járművekkel átjuthassanak az egyik közeli dűlőrészre. A legelőgondok mellett évek óta várják, hogy a községvezetés hidat építtessen a falu mellett folyó Kovászna vizére, amelyen megközelíthetnék a patakon túli mezőrészüket.
– Erre a kiterjedt dűlőrészre csak a szomszédos Barátoson át lehet eljutni – magyarázták a cófalvi gazdák –, ugyanis csak ott van híd a patakon. Nem tudjuk megfelelő módon kihasználni azt a kb. 150 hektárnyi mezőrészünket, mert nehezen lehet megközelíteni. A Nádmege helyen kaszálóterületeink vannak. Hallottuk, hogy a borosnyóiak hidat terveznek a Zágon vizére, mi is kérjük. Nekünk is nagyon fontos egy híd a Kovászna vizére.
Szentgyörgyi Ernő is állattartó gazda. Itthon csak úgy tud megélni – értettük beszédéből –, ha fizikai ereje engedi, és van valamennyi földbirtoka is. Nos, azt meg kell művelni, kicsikarni belőle azt a hozadékot, amivel el lehet tartani a családot. Tizenöt tehénnek kell naponta enni adni – mondta. Ennyi állat mellett se nappala, se éjjele, se ünnepe a gazdának. A tejet átlagban 0,8 lejben fizeti ki a sepsiszentgyörgyi Covalact Rt.
– A Lacka nevű mezőrész a Zágon és a Kovászna vize között terül el, de a Zágon vizén valóban évtizedek óta nincsen híd – tájékoztatott Lőrincz Kálmán polgármester –, s a borosnyóiak csak nagy kerülővel tudják hazaszállítani terményeiket. Most már van rá kilátás, hogy ezt a hidat megépíttessük, és az közel 400 hektárnyi mezőterületet tesz majd elérhetővé. A dokumentációt kifizettük a tanács önrészéből, s a többit a megyei tanács segítségével fogjuk kivitelezni. Még egy engedélyre van szükség. A polgármester szavaiból kiderült, hogy ezt követően a cófalviak hídja következik.
– Az aratás végét járja a falu – tudtuk meg Incze Dezsőéktől, akik a perzselő melegben szalmát préselni indultak a mezőre. 2000–4000 kilogramm között váltakozik a hektáronkénti hozam, szép a gabona. Itt-ott már szedik a pityókát is. Nagyon kedvezett az idei időjárás a gumóknak, s mert jó a cófalvi talaj, a megtermelt pityóka fölös részét a felvásárlók viszik majd el. Szépek a kukoricák, főleg a korai hibridek jól mutatnak, és a cófalvi határt nem járják a vadak, mert nincsen közel erdő. Nos, ha nyár, akkor vakáció, lazítás és kikapcsolódás, hadd keressük meg a falu egyetlen vendégházát.

Visszavárlak
Várnak kicsiny, laknak csodálatos Császár Gáborék Visszavárlak nevű vendégháza. Azt hittük, hogy tele vendéggel. Csalódtunk. A tulajdonos elmondta, nem fogad fizető vendégeket. Nyáron ők lakják az épületet, s csak kivételes esetben adják ki rokonoknak és barátaiknak. Kár, mert álomszépek a vendégszobák, s a lakás belső berendezése minden elvárást felülmúl. Históriai légkörben tárgyaltunk, miközben ránk "tekintett" Sepsiszentgyörgy híres-neves polgármestere, Császár Bálint olajfestésű képe, Gyárfás Jenő alkotása! Tüstént előkerült a jeles család genealógiai táblázata, amelyet minden idők egyik legkiválóbb családkutatója, néhai dr. Imreh Bar­na állított össze 1977-ben. A ház asszonyával az egyik legrégibb haszonnal járó szűcsmesterséget sirattuk, merthogy a családban ez régi hagyomány. Rá kell ébrednie a székely állattartónak, hogy a bőr, a szőrme érték, ne dobja el, értékesítse, mert százszor többet ér, mint az olcsó kínai ruházat. A beszélgetésből kiderült, hogy Császár Gábor majdnem egyedüli szakembere a szőrös állatok preparálásának-tömésének. Helytörténeti ismeretei közkincs értékűek.