Most, hogy elnökünk is szorgalmazza az Európai Egyesült Államok (EEÁ) létrejöttét, bizonyosan meg is valósul. Lesznek még viták, nézeteltérések, de előbb-utóbb létrehozzák, és igazi, egyenrangú társa lesz a másik Egyesült Államoknak, az amerikainak.
Sőt, akár még Kínával is versenybe szállhat, de csak ha Peking anyagilag segíteni fogja. A sok, kisebb-nagyobb, eladósodott európai országból lesz egy nagy eladósodott állam. Kisebb viták lesznek, de a végén csak megegyeznek a tagállamok, és feláldozzák önállóságukat, szuverenitásukat a közös haza oltárán.
Azt kell eldönteni, hogy mi is legyen az EEÁ hivatalos nyelve. Csakis régi nyelvek jöhetnek számításba, de nem holt nyelvek, mint a latin. Azt kellene megnézni, hogy melyek a legrégebbi, de még beszélt nyelvek – és ilyen a román vagy a szlovák. Miért ne lehetne ezek valamelyike a hivatalos? Saját országukon belül máris sokat tettek ezek hivatalosításáért, így ezekkel a módszerekkel valamelyiket akár egész Európában be lehetne vezetni. Mivel a szlovákot csupán ötmilliónyian beszélik, amiből ötszázezer magyar, nagy esélyünk lenne arra, hogy a román legyen az új Egyesült Államok hivatalos nyelve, és nem valamelyik neolatin vagy germán nyelv.
Azokat a nagy vívmányokat, amelyeket mi idehaza vagy a szlovákok odahaza elértek, általánosítani kellene. A különféle intézményekben nem lehetne például feltételül szabni azt, hogy a tisztviselőknek ismerniük kellene az illető népesség nyelvét. Felesleges lenne kiírni a volt országhatároknál a néhai államok nevét. Olyanokról például, hogy Német(al)föld-tábla, szó sem lehet, mert ilyen egyáltalán nem is létezik majd az EEÁ-ban. A Háromszéken elért eredményeket szintén ki lehetne terjeszteni az egész Egyesült Államokra. Csak az EEÁ hivatalos nyelvén szabadna átiratokat küldözgetni. A hivatalok fejlécén tilos lenne a tagállam nyelvét használni. Ugyanígy büntetnék, ha valamelyik ország saját nyelvén engedné reklámozni vállalkozásait. Nem lenne kettős állampolgárság, mert mindenki az EEÁ polgára lenne. Mivel az euróval gondok vannak, valamilyen más pénznemet kell majd bevezetni. Például a svájci frankot, mert azzal nincsen baj. Csak az ebben a pénznemben hitelt felvevő polgárok váltak fizetésképtelenné, ami nagy igazságtalanság. Ha mindenkinek ebben a pénznemben számolnák hiteltörlesztései összegét, akkor – ha a hitelfelvevők nem is járnának jobban – legalább mindenki egyformán rosszul járna.
Micsoda költségcsökkentést lehetne végrehajtani! Nem lenne annyi államfő, miniszterelnök, minisztérium, ahány ország, mint most, hanem csak egy-egy az egész EEÁ-ban. Európában lenne egy-egy jobboldali, baloldali, liberális, zöld, meg esetleg egy szélsőséges párt. Nem kellene minden országban külön szavazgatni mindenféle pártra.
A képviselőjelöltek azzal kampányolhatnának nálunk, hogy ha rájuk szavazunk, olyan állapotok fognak uralkodni itt is, mint például Németországban, Svájcban vagy Svédországban.
És simán megnyernék a választásokat.
