Magyarország előző, 1992–93-as biztonsági tanácsi tagsága után húsz évvel ismét az ENSZ legfőbb döntéshozói fórumának nem állandó tagja lehet; a világszervezet 193 tagállama októberben titkos szavazáson dönti el, hogy az úgynevezett kelet-európai választási csoportból Magyarország, Szlovénia vagy Azerbajdzsán vehet majd részt a testület munkájában 2012–13-ban.
Magyarország 1955-ös ENSZ-csatlakozása óta kétszer volt BT-tag, az 1992–93-as időszak előtt 1968–1969-ben. A BT-tagság elnyeréséhez e két alkalommal Budapest nem folytatott lobbitevékenységet, mert a kelet-európai régió tagjai közmegegyezéssel, rotációs alapon töltötték be a csoport számára rendelkezésre álló egy nem állandó tagsági helyet. Ez a gyakorlat a Szovjetunió szétesése után, a jelentősen megnövekedett csoportlétszám következtében megszűnt. A mostani szavazás előtt azonban Magyarország már kiterjedt nemzetközi kampányt folytatott, illetve folytat.
Az ENSZ-közgyűlésben – ahol mind a 193 ENSZ-tagállam szavazatának azonos a súlya – a BT-tagság első körben való elnyeréséhez a jelen levő és szavazó tagállamok voksainak minimum kétharmadára, vagyis az összes ENSZ-tagállam jelenléte esetén legalább 129 szavazatra van szükség. Ha ezt a többséget egy tagállam sem tudja megszerezni, további választási fordulókat tartanak.
A tizenöt tagú BT tíz nem állandó tagsági helyét az egyenlő földrajzi megosztás elve alapján osztják ki; az őszi szavazáson öt ilyen BT-helyről lesz döntés. A 23 tagú kelet-európai csoportnak két helye van a BT-ben: az egyik a vétójoggal rendelkező, állandó tag, Oroszország. Magyarországon kívül a 2012–13-as időszakra eredetileg Szlovénia, Azerbajdzsán és Örményország pályázott a nem állandó BT-tagsági helyre a kelet-európai csoportból. Örményország a nyáron visszavonta pályázatát, így három állam maradt versenyben.
A Külügyminisztérium álláspontja szerint a BT-tagság jelentősen növeli egy adott ország nemzetközi tekintélyét, ennek jelentős gazdasági-politikai hozadékai is vannak. Az 1992–93-as BT-tagság például lehetőséget adott Magyarországnak arra, hogy részt vegyen a délszláv háború utáni rendezési folyamatban.
A tárca arra törekszik, hogy az őszi választásokig minél több országot nyerjen meg a magyar pályázat támogatásának, ennek érdekében a kampány időszakában fokozott erőfeszítéseket tesz Magyarország értékeinek, kultúrájának, nemzeti kincseinek bemutatására, politikai törekvéseinek megismertetésére. Ebben a munkában a Külügyminisztériumon kívül részt vesznek a magyar ENSZ-képviseletek – köztük kiemelten a New York-i ENSZ-nagykövetség – és a szakminisztériumok is. A magas szintű lobbizásban fontos szerepe van a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek is: találkozóikon bemutatják a magyar BT-tagsági törekvést, és kérik partnereik támogatását. A Külügyminisztérium felkérte Habsburg György utazó nagykövetet BT-különmegbízotti feladatok ellátására. A tárca hangsúlyozta, hogy a BT-kampányban kiemelt szerepe van a kétoldalú kapcsolatok ápolásának és a Magyarország iránti szimpátiakeltésnek.
A magyar diplomácia a BT-tagság elnyeréséért különböző, hagyományosnak mondható eszközökkel lobbizik: jegyzékekkel, kampánykiadványokkal, BT-lobbi honlappal és kölcsönös támogatási megállapodásokkal. Többszintű partnertalálkozókat tartanak a multilaterális diplomácia fórumain éppúgy, mint bilaterális csatornákon. Az ENSZ-közgyűlés szeptemberi magas szintű szakaszán Schmitt Pál köztársasági elnök, Martonyi János külügyminiszter és Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár vesz részt; a delegáció a plenáris üléseken történő részvétel mellett sok kétoldalú találkozót bonyolít le, amelyek napirendjén a magyar BT-jelölés is szerepel majd.
A magyar "BT-profil" főbb elemei között szerepel a politikai, demokratizálódási tapasztalatok, illetve a piacgazdaságba való átmenet tanulságainak átadása, valamint a hídépítő szerep, mivel Magyarország tapasztalatokat szerzett az együttműködésben mind a szocialista típusú, illetve kötődésű, mind a nyugati értékrendszerű országokkal. A kormány a BT-tagsági kampányhoz is kapcsolódva nyit az Európán túli, távoli térségek, például a szubszaharai, a karibi és a csendes-óceáni régió országai felé.