Legtöbben annyival is beérnék, hogy ha nem is túlfizetett, de legalább szerény megélhetést biztosító álláshoz jutnak, s erősítheti őket, ha valamiféle elképzeléssel, céllal lendülnek neki a verítékes hétköznapoknak.
Háromszéken jó néhány esztendeje nemcsak a bérek alacsonyak – a megyei átlag bruttó ezerkétszáz lej körüli –, új munkahelyeket is alig hirdetnek, zöldmezős ipari beruházásoknak híre-hamva sincs, s bár gyakran hallani, hogy elméleti oktatás helyett inkább a szakképzést kellene erősíteni, egyelőre alig van arra utaló jel, hogy mesterséget tanult érettségizettjeink tömegesen tudnának elhelyezkedni. Attól pedig végképp távol állunk, hogy fiatal, akár közösségért is tenni tudó értelmiségieket álláslehetőséggel, vállalható megélhetéssel is vonzzanak elöregedő háromszéki falvaink. Bár évente több száz friss diplomás kerül a megye munkaerőpiacára, legtöbben nevetségesen alacsony bérért tudnak csak elhelyezkedni, olykor még akkor is, ha minőségi tudással, nyelvismerettel rendelkeznek. A munkaadók pedig következetesen tapasztalatlanságra hivatkozva utasítják el a pályakezdőket, noha egyértelmű: az egyetem vagy az iskola padjaiból kikerült fiatalnak nincs honnan alaposabb szakmai ismerete legyen. Ezért talán a foglalkoztatói oldalon is szemléletváltásra lenne szükség, a megelőlegezett bizalom idővel akár hasznossá, nyereséget hozóvá válhatna.
Ha csak a számokat tekintjük, abszolút újdonság, hogy idén ezernél több fiatal, jobbára líceumi abszolvens jelentkezett be hivatalosan álláskeresőnek. Hogy valóban felfokozott munkakedvről vagy csak ideig-óráig folyósított munkanélküli-segély utáni vágyakozásról van szó, az ősz folyamán kiderül, az ellenben máris borítékolható, hogy a végzősök nagy többsége a továbbtanulás mellett dönt, számukra csak az egy-két hónapig folyósított 250 lejes támogatás a tét.
Ez nagy távlatok fürkészésére még nem jogosít fel senkit, nehezen hihető, hogy egyik évről a másikra varázsütésszerűen elfogynak a friss diplomás munkanélküliek. Viszont az is bizonyos, hogy aki valóban cselekedni szeretne, és valamiféle munkát keres magának, még itteni nehéz körülmények között is nagyobb eséllyel talál, mint az, aki eleve csak a kilátástalanságot és a reménytelenséget véli felfedezni maga körül.