Elektronikus postafiókom az utóbbi hetekben megtelik a verespataki aranybányászat körüli, főleg a környékbeli polgármesterek által jegyzett hozsannázó szövegekkel. Az igenlések szuperlatívuszába pólyált ömlengések nemcsak kísértetiesen hasonlítanak a Kárpátok Géniuszának aranykorszakot elhozó ígéreteihez, hanem hangnemük, szervilizmusuk azonos amazéval. Igaz, hogy Traian Băsescu államfő Aranykorszakot ígérő szövegelése – izmosodó nacionalizmusa és erőszakossága – is hasonlatos az "Epoca de Aur" kifundálójáéhoz.
A Roşia Montana Gold Corporation több mint tízéves propaganda- és reklámhadjárata annyira erőteljes és eredményes volt, hogy gyakran a környezetvédők hangját is elnyomta. Az utóbbi napokban egyik közgazdász publicista jelezte, hogy a RMGC adóparadicsomokban bejegyzett részvényei bizonytalan fedezetek az esetleges környezeti károkért, mert ezek egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnhetnek, hiszen ilyesmire bőven akad példa.
Szó mi szó, a szakemberek és az RMGC által elénk tárt dokumentáció meggyőzőnek tűnik. Ezzel nem is lenne gondunk, de ismervén a hazai munkamorált, a nagy kérdés az, hogy a befuccsolt Aranykorszak országépítő-szépítő szokásai tovább virágzanak-e napjainkban is? Megeshet, hogy nem is maga az aranybányászat okozza majd a legnagyobb gondot, hanem az építkezések, a kitelepítések, kárpótlások, az egész hegyek eltakarítása révén kinyert arany és ezüst feldolgozása körül kialakuló, a hazai iparra jellemző, korrupcióval elegyedő hanyagság és trehányság, az anyag és a munka minősége, az építkezéseket kísérő szennyáradat, a mértéktelen környezetrombolás. Nézzünk csak szét, hogy mik történnek időben és térben az autópálya-építések háza táján, hogyan kátyúsítja el a politikum még a járható utakat is.
A szakmabeliek vagy a ciántechnológián alapuló bányászathoz értők többsége abban az esetben minősíti biztonságosnak a bányászatot, ha a technológiai folyamatokat teljes mértékben tiszteletben tartják. Van, aki éppen Kanadát hozza fel példaként, mások a svédeket emlegetik. A kérdés az, hogy itthon ezek a modellértékű példák meghonosíthatók-e? A kommunizmus idején újságíróként fel kellett keresnem a Gelence környéki kőolajosokat, a Zernyére telepített szondát. Másfél évtized múltán alkalmam volt egy kőolaj-kitermelés technológiáját modellező berendezést megtekinteni Texas államban. Nálunk tocsogó tunyaság mindenfelé, visszafordíthatatlan környezetmocskolás, anyagpocsékolás, hogy egyébről ne is szóljak. Ott laboratóriumi tisztaság, fegyelem és szakértelem. És még ott is előfordulnak ökológiai katasztrófát okozó balesetek!
Az ígéretek szerint életünket bearanyozó honi hangulatteremtést ezért fogadjuk gyanakodva.
