Reálpolitikusnak akar tetszeni Borboly Csaba, amikor hosszasan ecseteli, hogy oly sorsdöntő nemzetpolitikai kérdésről, mint a Székelyföld önálló közigazgatási egységnek létrehozásáról szervezendő népszavazás, itt és most, azaz közös tanácsülésen s főként az MPP-frakció kérésére alkalmatlan még tárgyalni is.
Ha majd egyszer erre sort kerítenek, be kell vonni a tárgyalásokba a fél világot, az egyházakat, Brüsszelt, Budapestet is, de – szögezte le szigorúan a szomszéd megye tanácselnöke – jó, ha tudjuk, Bukarestben dől el minden. Majd elpuffant egy húsz éve közismert igazságot, miszerint az itt élő románság megnyerése nélkül ilyen döntést meghozni lehetetlen, s álszerényen még azt is kijelenti: három megye politikusai kevesek e sarkalatos kérdés eldöntéséhez. Össznemzeti ügy – harsogja, s boncolgatni kezdi, mily nagy baj, hogy Budapest nem fogalmazott meg nyílt állásfoglalást e tekintetben. Azaz – folytatja – nem tudjuk, hogy részükről ténylegesen mire számíthatunk, miben tudnak segíteni, ha az esetlegesen összefogó román pártok részéről "jogcsorbító intézkedések érnének". Micsoda farizeus frázis, hisz jó ideje mást sem tesz az RMDSZ, mint kikéri magának, hogy Budapest, jelesen a Fidesz beleszóljon az ő önálló erdélyi magyar politizálásába.
Nem kétséges, Borboly az országos vezetés szócsöve, s nagy bakugrásokkal és ellentmondásokkal valójában azt akarta tudatni velünk: az RMDSZ-nek semmi kedve hazai kihívóival egy asztalhoz ülni, főként koalíciós partnereit zavaró, idegesítő kérdésről tárgyalni, vitázni. Egyelőre még – a választások küszöbén, lehet, változik a helyzet – fontosabbak a miniszeri, igazgatói, államtitkári székek, s a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok elv alapján különféle okkal és ürüggyel elállnak a magyar szervezetekkel való egyeztetésektől, tárgyalásoktól. Kormánykoalíciós partnereiknek bezzeg engednek. Most épp a helyhatósági és parlamenti választások összevonására bólintottak rá, holnap, lehet, belemennek a választási törvény módosításába, s ne adj’ isten, holnapután már a régiós átszervezésbe is.
Tamás Sándor azzal áltatja magát és bennünket, hogy eme utolsó téma lekerült a napirendről, emiatt nem érdemes bolygatni a kérdést. Végül is csak az RMDSZ húszéves politizálásának alapelvét fogalmazta imigyen meg: légy hűséges, megbízható partnere a kormányzó román erőnek, néped gondjait megoldja majd az élet.
