Mintha ráérzett volna e hiányérzetünkre a sepsiszentgyörgyi kosárlabda atyja – a négy évtizedre visszatekintő tanári, edzői múltja alapján született az "atyja" jelző –, Váncsa Albert, és nemrég azzal a hírrel hívott telefonon, hogy B-osztályos férfi kosárlabdacsapatot indít.
Hagytam egy kis időt a szervezkedésre – de közben megtudtam, hogy a fiúk nem pihennek babérjaikon, és az első lehetőséget megragadva elkezdték az edzéseket –, a keret összehozására s természetesen a minden kezdésnél jelentkező izomláz leküzdésére. Csütörtök este aztán benéztem az új sportterembe, ahol tartja edzéseit a BABOVA-ISK csapata.
A teremfoci A-osztályosainak tartott még az edzése. Na de az egyik kispadon megpillantottam a kézdivásárhelyieket, az idős Derzsi Gyulát és a három játékost, Derzsi Zoltánt, Hengán Hunort, Kászoni Zsombort, akik félretéve minden más lehetőséget, csatlakoztak a szentgyörgyi csapathoz.
– Itt a helyünk – így Derzsi Gyula –, s nem a hegyen túl, ahonnan megkerestek. S jó volna, ha tudna csatlakozni hozzánk a gelencei Bedő Árpád is... Jó a tanár úr csapatalapító ötlete. Ezt támogatnia kell minden háromszékinek...
Közben a focisták befejezik az edzést, Váncsa tanár úr leengedi a két palánkot, és kezdődhet a bemelegítés.
Amíg a fiúk róják a köröket, a tanár úr elmondja: már több mint két hete, hogy elkezdték az edzéseket. Egyelőre heti két edzést tartanak.
– A keret magvát – így a tanár úr – a "nagy öregek" alkotják – Palkó Nagy Róbert, Deák László, Szép József, Dombi Szabolcs, Fekete István, Bordás Botond, Tontsch Szilárd –, melléjük csatlakoznak a fiatalok – Moaşa Bálint, Fekete Lehel, Marthi Dániel, Sonda Arnold – és nem utolsósorban a három kézdivásárhelyi tehetséges fiatal: Derzsi Zoltán, Hengán Hunor, Kászoni Zsombor. Nem célunk fejjel a falnak rohanni, türelmesen építjük, alapozzuk jövőnket. A tehetség adott, akárcsak a játékkedv, a lelkes hozzáállás, így aztán rajtunk múlik, hogyan sáfárkodunk adottságainkkal. Rajtunk és természetesen a támogatóinkon, hiszen anyagi háttér nélkül bármilyen szép terv legyen az, nem lehet kivitelezni. Egyelőre mellettünk a város, a megye tanácsa, de várjuk a lehetséges szponzorok csatlakozását.
A kiadós bemelegítés után kezekbe kerül a labda, következik a játékelemek gyakorlása, s nem marad el a kosárra dobás, na meg a játék sem.
– Milyen csoportba került a csapat?
– E pillanatban még nem tudni, pedig megígérte a szövetség, hogy idejében közli a csoportbeosztásokat.
– Értem. A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több. Természetesen a szövetségre gondolok.
– Mi tagadás, szeretnék olyan csoportba kerülni, ahol nem kell fél napot utazni egy kiszállásra.
– Gondolom, nem maradnak el az előkészületi mérkőzések, sőt, tornára is számítok.
– Úgy hallom, itt van edzőtáborban a plopeni-i csapat, s megpróbálunk élni a lehetőséggel. Na meg aztán logikus, hogy igyekszünk megszervezni legalább egy előkészületi tornát, s részt venni egy-kettőn.
– A távolabbi célról beszéltél már korábban, de mi az e bajnokságra kitűzött feladat?
– A jó középmezőnyben zárni.
– Úgy legyen! Jó munkát, legények, és kitartást a nemes célért.
Jó tudni, hogy van férfi kosárlabdacsapatunk, hogy az nem minden alapot nélkülöző mesés álmokat üldöz, hanem a saját munkájára alapozott jövőjének megteremtésére összpontosít. E nemes cél, törekvés megérdemli az odafigyelést, a támogatást. (áros)