Az életjáradék-szerződés (contract de rentă viageră) olyan megállapodás, amellyel az egyik szerződő fél elidegeníti a tulajdonában lévő valamely ingó vagy ingatlan vagyonát, esetleg bizonyos összeget ad a másik szerződő félnek, aki a maga során kötelességet vállal, hogy a dolgait elidegenítő vagy pénzt adó személynek élete végéig életjáradékot fizet. Ennek értékét, valamint hogy milyen időközönként fizetik, a felek közösen állapítják meg.
A szerződésben elfogadottak alapján életjáradékot egy vagy több személy is kaphat. Általában annak fizetik, aki a tulajdonában lévő dolgot elidegenítette, vagy egy bizonyos pénzösszeget adott, de lehet egy harmadik személy is, akit a dolgait elidegenítő vagy pénzt adó szerződő fél a szerződésben megnevez. Utóbbi esetben az életjáradék-szerződés másnak az előnyére történő kikötés formáját ölti. A szerződésformát a polgári törvénykönyv 1635/4. szakasza, valamint 1639–1651-es szakasza szabályozza.
Jogi jellemzők
1. Kétoldalú szerződés – megkötése által a felek kölcsönös kötelességeket vállalnak.
2. Tulajdonátruházó szerződés; a tulajdonátruházás akkor történik meg, amikor a felek megegyeztek a szerződés megkötésében.
3. Általában megegyezésen alapuló szerződés, de ingatlan átadása esetén a szerződést közjegyző által hitelesített formában kell megkötni.
4. Kockázatos szerződés, ugyanis a járadék kifizetésére kötelezett személy szolgáltatásának ideje, illetve a kifizetendő járadék mennyisége attól függ, mennyi ideig él a járadékot élvező személy.
5. Személyes jellegű; a jogosult halálakor az életjáradék fizetése megszűnik, nem adódik át az örökösöknek.
6. Általában visszterhes, de lehet ingyenes is.
7. Folyamatosan végrehajtott szerződés.
Az érvényesség feltételei
Az életjáradék-szerződés megkötésekor a törvény megköveteli mindama törvényes feltételek meglétét, mint a tulajdonjog átruházását eredményező szerződéseknél.
Az életjáradék-szerződések érvényességét a törvény egy különös feltételhez köti. Ha a szerződés megkötésekor az életjáradékra jogosult szerződő fél meghal, illetve ha egy olyan személy a kedvezményezett (az a harmadik, akinek életjáradékát anyagi javaival vagy pénzösszeggel akarja biztosítani a szerződő fél), aki a szerződés megkötésekor ismert betegségben a szerződés aláírásától számított húsz napon belül meghal, a szerződést a törvény abszolút semmisnek nyilvánítja.
Az életjáradékot fizető személy kötelességei
A szerződésben meghatározott határidőkor és értékben fizetnie kell az életjáradék részleteit. A részleteket mindaddig fizetnie kell, amíg az életjáradékra jogosult személy él. Nem utasíthatja vissza a járadék részleteinek fizetését még akkor sem, ha a szerződéssel kapott ingó vagy ingatlan vagyont, esetleg pénzösszeget visszaadja.
A szerződés felbontása esetén vissza kell adnia a tulajdonába került ingót vagy ingatlant, esetleg pénzösszeget, de nem kérheti a szerződés felbontásáig kifizetett részletek értékét.
Ha a szerződést a saját hibájából semmisnek nyilvánították, jóvá kell tennie azt a kárt, amit a járadékért kapott ingó vagy ingatlan értékvesztéséből származott.
Az életjáradékot kapó fél kötelességei és jogai
Át kell adnia az életjáradékot fizető személynek a szerződésben megegyezett ingót vagy ingatlant, esetleg pénzösszeget.
Szavatosságot kell vállalnia elperelés esetén.
Ha az életjáradékot fizető személy nem fizeti a részleteket, kérheti a végrehajtást.
Bizonyos esetekben – például, ha a szerződés megkötésekor ebben megegyeztek – megalapozott indok alapján bírósági úton kérheti a szerződés felbontását.
Más tudnivalók
Általános szabály, hogy a kapott életjáradékot a hitelezők követhetik. Kivétel is létezik, így például a felek a szerződésben megegyezhetnek, hogy az ingyenes életjáradékot a hitelezők nem követhetik.
A szerződő felek több személy életjáradékában is megegyezhetnek, így azt is meghatározhatják, ha a jogosultak közül valaki meghal, az életjáradék arányosan csökken, vagy az eleve meghatározott összeget tovább fizetik.
Ha a kötelességet vállaló személy nem folyósítja az életjáradékot, annak fizetését bírósági úton lehet kérni. Ez a követelés elévülhet. Ebben az esetben is érvényes az általános elévülési idő, vagyis a három év. Az elévülési időt minden egyes életjáradék-részletre alkalmazzák, vagyis attól az időponttól számítják, amikor annak fizetése esedékes volt.
A szerző jogtanácsos
